Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)
VI. Népi kultúra és népi társadalom
A gyermekek száma a népesség egészének növekedését, illetve csökkenését eredményezheti. Az alábbi vélemény is ezt fejtegeti: „A három gyerek még csak megállás a népesség fenntartásában, csak éppen egyenesbe viszi. Az még nem szaporodás. Mert ha minden családnál három gyerek van, akkor igen, az már szaporodás. De az egyke meg az egyse az a harmadikat elviszi." Az egykézést már Jankó János is szomorúan dokumentálta: „A Balatonmelléki családi életet az utolsó időkben mind jobban és jobban mételyezi meg egy bűn, s ez a szaporodás korlátozása. Ti. a reformátusok a vagyon megosztásától való félelmükben az egy gyermekrendszerhez folyamodtak." 5 E tényt támasztották alá a berhidai vélemények is: „A reformátusok a föld miatt nagyon egykések voltak. A múlt század végén és a századelőn sok-sok egyke volt." Mária Terézia 1745. december 8-án kiadott királyi pátense alapján Padányi Bíró Márton püspök 1747-ben rendelt el vizitációt, amely a veszprémi püspökség egyházlátogatási jegyzőkönyvében maradt fenn. E vizitáció elsődleges célja nem a népesség pontos számbavétele, hanem az egyházközségek helyzetének minden részletre kiterjedő, alapos megismerése volt. 6 Az 1771-es, vizsgált anyag alapján megállapíthatjuk, hogy a lakosság megoszlása az általunk alkotott kategóriák között a következő volt 7 : házaspár gyerekkel: 63,1 százalék, özvegy családfő gyerekkel: 5,7 százalék, házaspár gyerek nélkül: 28,6 százalék, magányos családfő: 2,6 százalék. (Ha a szülők egyedül maradtak, őket is gyermektelen házaspárnak tüntették fel.) A családok gyermekszám szerinti megoszlása az alábbi módon alakult: egygyerekes: 45,5 százalék, kétgyerekes család: 30,6 százalék, háromgyerekes család: 14 százalék, négy- vagy többgyerekes család: 9,9 százalék. Összesen Berhidán (az 1938 utáni értelemben vett községben) 820 lakost jegyeztek fel 156 házban, azaz 5,3 személy lakott egy házban. Házassági kapcsolatok Berhidán a házassági kapcsolatok vizsgálata összetett, melynek oka a falu hármas tagoltsága, s két felekezet együttélése. Jellemző a vallási endogámia, tehát az azonos felekezetűek házasságkötése, amely Berhidán az 1950-es évekig szinte kizárólagos volt. A vegyes házasságokban a gyermekek nemük szerint örökölték szüleik vallását, azaz a fiú apjáét, a lány pedig anyjáét. Berhidán a vallási endogámia a lokális endogámiával, illetve exogámiával hozható kapcsolatba. Ez a község történelmi helyzetéből is adódik, hiszen Berhida 1939-re nyerte el mai formáját Berhida, Kiskovácsi és Peremarton összeolvadásával. E településrészek felekezetileg osztottak, Kiskovácsi református, Berhida vegyes, Peremarton pedig katolikus lakosságú volt. (1771-ben Peremarton 100 százalékban katolikus, Berhida 90 százalékban katolikus, 10 százalékban református, Kiskovácsi pedig 90 százalékban református és 10 százalékban katolikus lakosságú volt. 8 ) A vallási endogámia a lokális exogámiával pedig azért függ össze, mert leginkább az egykezes miatt fogyó reformátusok egyre inkább más településekről választottak párt. Mindkét felekezet hívei elsősorban Berhida és a szomszédos
