Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VI. Népi kultúra és népi társadalom

családban." Lehetett-e akadálya ekkor az esküvőnek? A kor ilyenkor nem számított, csak az, hogy a családban maradjon az özvegy, hogy egybetartsák azt, ami van. Az sem számított, hogy volt-e már gyerek. Az özvegy családban való újraházasodásának oka tehát kettős, egyrészt így a gyereknek nem lesz mostohája, másrészt az anyagi körülmények is emellett szólnak. Ha az özvegyasszony maga próbált boldogulni, annak elfogadott s elterjedt formája az volt, hogy állami gyermeket tartott, amiért pénzt kapott. Az ilyen család életét jól illusztrálja az alábbi történet: „Amikor én gyerek voltam, az állami gyerekeket kiadták. Ha jól jött öszsze, jó sora volt a gyereknek, ha nem, nem volt jó sora. Nagyon szegény özvegyasszonyok vállaltak állami gyereket, így nem voltak egyedül, s egy kis pénzt is kaptak értük, a gyerekek pedig segítettek már. A kereskedőnek is volt állami lánya, aki a boltot takarította. Sokat tudok, aki olyan rendes volt, hogy aztán benősült a faluba. A Tímár kovácsnak s feleségének Tera néninek - jószívű aszszony volt - három lányuk volt, s mindig 12-13 éves állami fiúkat vállaltak. Aki odakerült, annak jó sora volt. Tera néni húsos ételeket főzött: Egyél fiam, hogy erős legyél, ha nem eszel, gyenge leszel - mondogatta a fiúknak." A felsorolt együttélések a lehetőségekhez és a körülményekhez képest mindig a legoptimálisabb családformát hozták létre. 2. kép. Szabó család. Berhida, 1925. (Reprodukció: Oszkó Zs.) A családok között különbséget tettek aszerint, hogy melyikben hány gyerek található. Ez alapján a következő elnevezések alakultak ki: kiscsaládos: 2 gyerek; nagycsaládos: 3 vagy több gyerek; egyke: 1 gyerek; egyse: 0 gyerek.