Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VI. Népi kultúra és népi társadalom

A megszólításban az életkor tisztelete jutott kifejezésre, de a nemi hovatartozás is tükröződött benne, tehát a társadalom legősibb tagolódásának emlékét őrizte meg. A fiatal az idősebbet mindig magázta. Férfi a férfit bátyámnak, nő a nőt néninek, nénémnek szólította. Az idősebb a fiatalt tegezte, férfi a férfit öcsémnek, nő a nőt húgomnak vagy csak egyszerűen nevén nevezte. A fiatal az idősebbet csak akkor tegezte vissza, ha erre az felszólította őt. Nők és férfiak pedig akkor tegeződtek, ha kortársak voltak. A század elején az 1920-as évekig még a kend megszólítás is járta az urambátyámmal, urabácsival, asszonynénivel, kisebbik urammal (férj öccse a sógornőnek!) egyetemben. A gyermekek szüleiket nem tegeztek, általában édesanyámnak, édesapámnak szólították őket. Ugyanígy nem tegezte apósát, anyósát sem a meny, sem a vő. A keresztszülőket sem volt szokás tegezni, a komák viszont már tegeztek egymást. A rokonságban a fiatalabbak az idősebbeket magázták, sőt családon belül nagy korkülönbség esetén az ifjabb részéről a magázás volt illendő. Még vizsgált korszakunkban is becsülete volt az adott szónak: amikor valaki kimondott valamit, a vele szemben álló bizonyos volt annak megtartásában. Ez a kölcsönös bizalom a hatalom részéről történt sorozatos szószegések következményeként ingott meg az 1950-es évektől, a hagyományos értékrend felbomlasztásától. A trágár beszédet, a káromkodást a közösség megbélyegezte, azonban a két világháború között, a nagyobb arányú lakosságvándorlással, a hagyományos paraszti társadalom kereteinek meglazulásával ez mégis tért hódított, gyakrabban és szélesebb körben jelentkezett. A lopást bűnnek tartották, megvetették a tolvajságra vetemedőket, a hazugokat és a részegeseket. Értéknek a takarékos életvitel, a józanság, a tisztesség, a becsületes gyarapodás számított. Berhidán az egyik római katolikus lelkész az 1930-40-es évek fordulóján szomorúan jegyezte meg az ifjúság szórakozásával kapcsolatban: „15 éves kortól kezdve már igen sokan kocsmában találhatók. Délután: mozi."

123 A kocsmalátogatás hozzátartozott a legényélethez, de csak a teljes munkaerőnek számító legények térhettek be ide, a 18. életévüket elhaladottak. Ez része volt a hagyományos paraszti társadalom íratlan szabályainak Berhidán, de nem volt betartandó Gyártelepen, sőt a pusztákon (majorokban, tanyákon) sem mindenütt. Ma már nehezen megállapítható, hogy kik közül kerültek ki a 15 esztendős kocsmázók, de a jelenség egy megindult bomlási folyamatra utal. Az ifjúság társas szórakozásának helyszínei a bálok és a tánciskola volt, továbbá az egyházi keretek között folyó színjátszás, vallásos irodalmi estek, valamint a mozi. A bálokat a falubeli kocsmákban rendezték, amelyekből több is működött a településen. Báli alkalmak voltak a templombúcsú napja, Katalin-nap, szilveszter, újév, húshagyókedd, májusfaállítás és kitáncolás, valamint a szüreti mulatság. Tehát legkevesebb ez a hét alkalom. A bálok szervezői a kocsmárosok voltak, kivételt csak a májusfa állítása és kitáncolása jelentett, ugyanis ezt az szervezte mindig, akinek a májusfát állították (egy-egy gazda, tanító, jegyző vagy éppen a kocsmáros). A bál megrendezéséhez minden esetben engedélyt kértek, s ezek a bálok