Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VI. Népi kultúra és népi társadalom

tanultak. A lelkész felesége szervezte többnyire ezen összejövetelek műsoros részét. Egy-egy télen legalább egy, de jobbára több színdarabot is megtanult az ifjúság, amelyet a szomszédos községekben is előadtak. A bemutatóra pedig nemcsak a helyiek, hanem a környékbeliek is megjelentek. Ezek a vallásos esték Kiskovácsiban az iskolában voltak. Az iskolában, valamint Peremartonban a Népházban mutatták be a színdarabokat. Ilyenkor belépti díjat is szedtek és a perselyt ugyancsak kitették. A befolyt összeget egyházi célokra fordították. Ezek a vallásos esték rendkívül népszerűek voltak, megmozgatták az egész ifjúságot, de a többi, idősebb korosztályokat is. Leginkább a téli hónapokban, különösen adventben gyűltek össze, amikor jobban ráért mindenki. Egyébként ezeket a vallásos estéket az egész Veszprémi Egyházmegyében különösen kedvelték és tömegesen látogatták. 3 A színdarabok többnyire vallásos témájúak, tanító jellegűek voltak, amelyek közösségi igényt elégítettek ki. Berhidán volt olyan református tanítónő, aki a fiataloknak népi táncot tanított. Ide a katolikus ifjúságot is szívesen látták. Élt itt 10 esztendeig egy körzeti orvos (Molnár László). Az orvos felesége, mivel gyermektelenek voltak, sokat foglalkozott a fiatalokkal. A lányokat megtanította szaloncukrot főzni, különféle süteményeket elkészíteni, sőt kulturális esteket is szervezett, ahol a fiatalok verseket adtak elő. Téli időszakban a református ifjúság külön bálozott is. A XIX. századi egyházlátogatások egyetlen esztendőben sem mulasztották el ellenőrizni az egyházközségek világi tisztségviselőinek létszámát, arányítva a gyülekezetek lélekszámához, továbbá értékelve tevékenységüket, munkájuk minőségét. E században egy-két kivételtől eltekintve mindent rendben találtak mind a létszámot, mind a munkát illetően. A presbiterek száma 12 fő volt mindkét faluban. Mellettük három pótpresbitert is választottak. Kiskovácsiban ezt a szerepet a dékán töltötte be. A presbiterek közül került ki a gondnok (bár más is választható volt, s ilyenkor bekerült ő is a presbiterek közé). A presbitereket négyévenként úgy választottak, hogy négygyei osztható legyen a létszámuk. Mellettük, amíg vállalta a tisztséget, addig töltötte be a dékán, akit Kiskovácsiban kiskurátomak neveztek. Az 1950-es évekig rossz néven vették, ha valaki nem töltötte be egyszer a dékán tisztét, akit még a két világháború közötti időben ugyancsak választottak, később pedig már ő vállalta e tevékenységet. Az 1950-es évektől pedig már alig akadtak olyan személyek, akik ezeket a tisztségeket elvállalták volna. A presbitereket és a gondnokot vagy kurátort négy évre választották. Kiskovácsiban titkosan szavaztak, cédulákra írták fel a jelöltek nevét, s aki a legtöbb szavazatot kapta, az nyerte el a tisztséget. így választották a gondnokot is. A választást többnyire délután bonyolították le. Valamennyiüktől feddhetetlen előéletet vártak el, példamutatást, amelybe hitük gyakorlása, a templomi alkalmak rendszeres látogatása is beletartozott az egyház ügyének felkarolásával, az azon való lelkiismeretes munkálkodással együtt. Egyházi dolgokban, azaz az egyházközséget érintő ügyekben döntöttek: pl. templomtatarozás, templomi berendezések felújítása, kicserélése. Berhidán az ő beleegyezésükkel adták el a temetőt. Ugyanakkor magánéletük tisztasága is fontos követelmény volt velük szemben. Berhidán pl. az egyik presbiterről kiderült 1863-ban, hogy „nős paráznaságban" él, azaz házasságtörő, amely miatt hivatalából felfüggesztették mindaddig, amíg