Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VI. Népi kultúra és népi társadalom

tente Biblia-kört tartott a lelkész még ekkor, amelyre nagy számban el is jártak, főként az asszonyok. Az 1950-es évektől megfogyatkozott a számuk, de még többen eljártak ide, ahol mindig egy-egy új éneket is megtanultak. A tsz-szervezés után rohamos fogyásnak indult a Biblia-órán megjelenők közössége úgy, hogy az 1970-es évekre elfogytak, csupán egy-egy személy maradt, így a Biblia-órák megszűntek. Akik gyárba jártak dolgozni, nem tudtak időt szakítani ezekre az alkalmakra, másokat figyeltek, s még a templomból is elmaradtak, végül azután már az öregek fogytak el. Lelkipásztor nélküli imádkozó, Igeolvasó közösségek e falvakban nem alakultak meg, sőt a lelkipásztor nélküli vallásos összejövetelt megszólták, létjogosultságát kétségbe vonták. Hallottak ilyenek létezéséről, hisz a szomszédos Hajmáskéren is működött ez a közösség, amely számukra elfogadhatatlan maradt. A szentekről vajmi keveset tudtak, Szűz Máriát mint Jézus Krisztus anyját tisztelték. Mégis, az előbbi hangsúlyozása mellett, előfordult látomásos álom, amelyben pontosan egy komolyan hívő református asszonynak jelent meg a Szűzanya, mintegy jelezve a rá váró anyai fájdalmakat, katonafia elvesztését, amely hamarosan be is következett az álomlátás után: A református hittételek sem jobban ismertek közöttük, de még akadt a Bibliát jól ismerő idős ember. Vallják a test és lélek dualizmusát: „a lélek kiszáll, a test elporlad, ezért a földön kell a jót és szeretetet munkálni, mert odaát már nem ér semmit." A túlvilágról és a lélek halhatatlanságáról való ismeretük mindössze ebben merült ki. Teljes böjtöt nem tartottak, csak a húsételtől tartózkodtak úrvacsora vétele előtt és nagypénteken. Ez sem mondható általánosnak, csak gyakorinak. A hitbuzgalmi irodalom olvasása, ismerete pedig inkább szegényesnek nevezhető. Elevennek mondható viszont a hitélettel összefonódott kulturális élet, valamint a vallásos egyesületek tevékenysége. Legaktívabb és legtöbb tagot számláló egyesület a Nőszövetség volt, amely az 1950-es évekig működött. Közben megalakult a „demokratikus nőszövetség", azaz a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége, amelynek református tagjai is voltak, akik pl. Kiskovácsiban a református egyház számára gyűjtöttek, jelesen hozzájárultak a harmónium megvásárlásához, amelyért kellően megfedte őket vezetőségük. Egyébként a csak rövid ideig működő Nőszövetség úrasztali terítőt készített a kiskovácsi templomba úgy, hogy minden tag hímzett bele egy betűt. 1948- ban ők készíttették ugyanezen templomba az úrasztalat, amelyet a rá került felirat meg is örökített. Ősztől tavaszig rendszeresen rendeztek teaesteket, különösen a téli hónapokban. A süteményeket a Nőszövetség tagjai készítették. Ezek az alkalmak belépti díjasok voltak, amelynek fejében fogyasztani lehetett. Az így befolyt összeggel egyházi célokat (templom, iskola) támogattak. Még 1948-ban, 1949- ben is összefogtak, zsírt, tojást, cukrot adtak össze, tortát készítettek az egyházi rendezvényekre. Más egyházközségeket is támogattak ilyen módon, adományaikkal, ha kellett, Várpalotáig elmentek gyalogosan. Mindig akadt közöttük öthat asszony, aki vállalta egyházáért ezt a fáradtságot. A két világháború között hetente egy alkalommal, többnyire szombaton tartották a vallásos estéket, ahol a lelkipásztor Igét olvasott, imádkozott, majd közösen énekeltek. Ezután elhangzott egy szavalat, valamely irodalmi műből többnyire hitbuzgalmi irodalomból - részleteket olvastak fel, sőt színdarabot is