Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)
VI. Népi kultúra és népi társadalom
Az olvasókörök, kaszinók létesítésének gondolata Széchenyi Istvántól eredt és a reformkorban gyökerezett. A térségben legkorábban Szentgálon alapították az Olvasó Egyletet 38 , amely Berhidán kissé megkésve, a XIX-XX. század fordulóját követően kezdte meg működését. Jelentősége azonban elvitathatatlan, a maga korában a falubeliek művelődését, kulturált szórakozását szolgálta. 1935-36 körül épült fel a Népház, a község költségén, a falubeliek munkájával. A bevétel érdekében bálokat szerveztek, amelyeknek pénzbeli haszna is a Népház építését szolgálta. Felépítését követően az Olvasókör - ahova egyébként csak a férfiak jártak el - ide tette át székhelyét. Itt engedélyezett italmérés volt, kuglipálya, biliárd és színpad is, a színielőadások számára. A földbirtokosok és a helyi értelmiségiek vadásztársaságot is alapítottak, működtettek. 20-30, sőt 50-60 tagja is volt, akik híres vadászvacsorákat szerveztek. Társas szórakozási lehetőséget nyújtottak a pinceszerek az Öreg-hegyen. Előfordult itt a hajnalig tartó múlatás is. A római katolikus ifjúságnak a KALOT és a KALÁSZ, a reformátusoknak pedig a vallásos esték, s a Nőszövetség nyújtottak lehetőséget a társas szórakozásra, művelődésre. (Tekintettel arra, hogy ezek mind vallásos egyesületek voltak, részletesen a felekezeti viszonyok és a vallásos élet bemutatásánál foglalkozom velük.) A fiatalok ezekben az egyesületekben elsajátították a közösségi élet szabályait, a viselkedés normáit. A férfiak és az ifjúság mellett a nőknek is lehetőségük nyílott a már említett alkalmakon kívül a társas összejövetelekre, művelődési, tanulási lehetőségekre. Megszervezték a faluban is a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségét (MANSZ), amely az emlékezet szerint az 1930-as évek elejétől 1944-45-ig működött. Ennek keretében megtanították a nőket szőni. Rongypokrócot, zsákokat, ponyvát szőttek, amelyeknek jó hasznát vették a háztartásokban, gazdaságokban. E célra kibérelt az egyesület egy szobát, ahol több szövőszéket is felállítottak. Rendszeresen eljártak ide, közösen dolgoztak a falu asszonyai, sőt lányai is. A város közelségének, továbbá az ipari létesítményekkel a bevándorolt munkások és értelmiségiek hatásának tulajdonítható a faluban telente működő tánciskola, valamint a mozi megjelenése, amely rendkívül közkedvelt volt. A tánciskolát a Veszprémből kijáró tánctanárok (Pallos, Lesz Vince) tartották fenn. Meghatározott fizetség ellenében, amely természetbeni is lehetett (termény, gabona), a község parasztifjúsága eljárt ide, elsajátítva a társastáncokat s a bálok, társas kapcsolatok illemszabályait. A hagyományos szórakozási alkalmak mellett megjelentek ezek az újak, s fokozatosan megkezdték a régiek kiszorítását. Ez is hozzájárult a hagyományos közösség felbomlásához, de nem jelentette feltétlenül a polgárosodás útjára lépést, hisz ez csupán kísérő jelensége volt ennek az útnak. Ahol a lényeges jellegzetességek hiányoztak vagy elhaltak, mindez csak külsőségnek számított. Berhida tagolt társadalmáról végül is elmondható, hogy felfelé erősen zárt volt, lefelé és oldalirányban viszont nyitott. Nem volt mozdulatlan, hanem változó. Tagjait a gyarapodási vágy erősen meghatározta. A társadalomban elfoglalt magasabb pozíciót igyekeztek megőrizni, s lehetőség szerint elérni. Ennek egyetlen útját a vagyoni gyarapodásban látták, amelynek egyik sajátos módja volt a megtermelt javakkal való, a kereslet-kínálat igényeit szem előtt tartó gazdálkodás, a tájak közötti munkamegosztásban való részvétel és a gazdaságosabb szükség-
