Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VI. Népi kultúra és népi társadalom

A Legelőtdrsulat és az Erdőbirtokossdg tagjai végezték télen és tavasszal a legelők és erdők tisztítását. Az erdőjogból és a legelőjogból való részesedés a földbirtok arányában történt. Az erdőben tüskét, bozótot irtottak, azaz kitisztították az erdőt, valamint csemetét ültettek, vagyis az utánpótlásról, az erdő felújításáról gondoskodtak. A munka idejét a birtokosság elnöke határozta meg, benne minden tagnak részt kellett venni. Amennyiben valaki nem tudott e közös munkára elmenni, mással, fizetett helyettessel oldotta meg, ugyanis a munkákat a megadott időben el kellett végezni. Ugyanígy végezték a legelők tisztítását is. Tavasszal tüskét irtottak, amit eltüzeltek. Nyáron, kiadós eső után ugyancsak tüskét vágtak és rendbe tették a csordajárást. Ilyenkor kaszálták le a „bikarétet", amelylyel az apaállatok takarmányszükségletét biztosították. Berhida ugyan nem számított szőlővidéknek, szőlőhegye azonban volt. Tekintettel arra, hogy jelentősége elenyészőnek mondható, hegyközségi szervezettel a XX. században nem rendelkezett, de létezett íratlan törvénye, amelyet az 1950-es évekig megtartottak. Ennek értelmében a szőlősgazdák közösen végezték el a szőlőhegy körülárkolását, amelyre mindig nagypénteken kerítettek sort. Altalános és rendszeresen végzett közmunka volt Berhidán az éjjeliőrség állítása. Mindig két személy végezte a feladatot, akiket két házból kellett egy éjszakára kiállítani. Egy fatáblára írták fel a soros éjjeliőrök nevét, amelyet a kisbíró vitt az ületékeseknek figyelmeztetésképpen. Amennyiben a soros éjjeliőr közbejött akadályoztatás, betegség vagy egyéb miatt nem láthatta el munkáját, akkor maga helyett köteles volt állítani valakit. Az éjjeliőrök egy éjszaka két-három alkalommal minden utcát végigjártak. Egyszer találkoztak a kettesével járőröző csendőrökkel, akikkel kölcsönösen igazolták egymásnak a járőrszolgálatot, az ügyelet feljavítását. Ilyenkor egyik ellenőrző útjuk során betértek a pálinkaházba, ahol télen megmelegedtek és egy kupica pálinkát is megittak, ami megengedett volt nekik. Az ellenőrzéstől függetlenül, ha valahol erős kutyaugatást hallottak, odamentek. Előfordult, hogy tyúktolvajt értek tetten, akit elfogva átadtak a bírónak. Az éjjeliőrök fegyvertelen emberek voltak, legfeljebb egy-egy fokost vagy botot vittek magukkal. A közmunka Európa nyugati felén is ismert és gyakorolt közösségi intézmény volt, amelyet a magyar falvakhoz hasonlóan a közösség érdekében, de kötelező jelleggel végeztek.

37 Bár nem volt kötelező érvényű, azonban önkéntes alapon látták el a tűzoltási teendőket. Bizonyos egyszerű kiképzést minden önkéntes tűzoltó kapott. Ugyanakkor kioktatták a molnárokat, bognárokat, kovácsokat is a tűzoltás fortélyaira, a tűzoltó fecskendő kezelésére, hisz ők állandóan a faluban tartózkodtak. Kötelező volt viszont minden háznál 200 literes hordóban állandóan vizet tartani csáklyával és szikracsapóval (pamacs) együtt. Palatetős lakóházaknál kéznél kellett legyen a tetőlétra, míg a náddal és zsúppal fedett épületek esetében az eresz alatt volt kötelező a létrát tartani. Az aratás és takarodás ideje alatt házanként kettesével tűzügyeletet tartottak, ahova az asszonyokat is beosztották. Feladatuk a falu figyelése volt, és szükség esetén jelzések leadásával kellett segítséget kérniök. A háború alatt minden háztól naponta kellett fogattal együtt (egy pár lóval, ekével) ügyeletet tartani, amely inkább amolyan készenléti ügyeletnek számított. A közmunkák mellett a közösség életéhez tartoztak a társasmunkák, amelyek egyúttal szórakozási alkalmak is voltak. A közösségi élet színterei nemcsak