Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VI. Népi kultúra és népi társadalom

olyan tollas is, aki a tollért cserébe zománcos edényt adott (lábas, tál, fazék). Előfordult még vándor méterárus és használtruha-kereskedő is. Utóbbi Berhidán telepedett le, és házalva árulta a Budapesten összeszedett ruhaneműt.

33 „Városszéli", azaz periférián élő embereknek tartották az alkalmanként megjelenő, apróságokat áruló kucsébereket, akiknek azonban igazi piacát a vásárok és búcsúk jelentették, de a házalás sem volt idegen számukra. Ugyanez a Somló környéki falvakban is tapasztalható volt. E rangsor utolsó helyére kerültek a mutatványosok, azaz a vásári komédiások és a cirkuszosok. Ok nyáron rendszeresen megjöttek. Sátrukat a vásártéren állították fel, a közönségtől belépődíjat szedtek. A többség azonban nem pénzzel váltott belépőjegyet, hanem természetben fizetett: tojást, valamilyen élelmiszert vagy a lovak számára szénát adott. Az ügyességi és az erőmutatványok ragadták meg legjobban a közönséget, némelyiket a mai napig emlegetik. A komédiásokat már csak egyetlen embercsoport, a vándorkoldusok követték, akiknél alacsonyabb szintet, külsőbb kört már elképzelni sem lehetett, hiszen ők munkavégzésre képtelenek vagy alkalmatlanok lévén, könyöradományokból tengették életüket úgy, hogy állandó lakóhelyük sem volt. A falusi társadalomnak ez a fajta tagoltsága kisebb-nagyobb eltérésekkel a tőlünk nyugatra elhelyezkedő európai országokban is jellemző volt. Döntően ugyan korábbi időszakokat jellemzett, a polgári társadalmakban többnyire felszámolódott. Különféle változatokban helyi sajátosságokkal átszőve azonban a középkortól megfigyelhető volt.

34 Berhida korabeli társadalmában a vezető szerepet a közösség által választott tisztségviselők töltötték be, akik két csoportot alkottak: világit és egyházit, bár esetenként a kettő - ugyanazon személy által betöltve a tisztséget - egybeesett. A nagygazdák vagy a középbirtokos gazdák közül került ki a faluközösség első embere, a bíró. Tekintélyes személy volt, köztiszteletnek örvendett az esetek többségében. Naponta bejárt a községházára, intézte a falubeliek ügyes-bajos dolgait. A falusi igazságszolgáltatásnak, az igazgatásnak és gazdasági tevékenységnek az irányítása volt az ő feladata, a képviselő-testülettel egyetértve. Magasabb fórumokon a falut képviselte, összekötő kapcsot jelentett az államigazgatás és a faluközösség között.

35 Megbízatása négy esztendőre szólt. Ez idő alatt nemcsak vigyázott a köz vagyonára, hanem igyekezett gyarapítani is azt. A Berhidával való egyesülés után először felváltva töltötték be a bírói tisztet az egyesült falvak választottjai, úgy, hogy a helyettes bírót mindig a másik falu adta. Berhidán a képviselő-testület 12 főből állt, akiket a község adófizető lakói választottak, hivatalból csak az ún. cívisek, vagyis a virüisek, a legnagyobb adófizetők kerültek be közéjük. Kiskovácsiban az elöljárók száma csak 6-8 fő volt.

36 Az elöljárók közül került ki a közgyám, aki a falu árváinak ügyét képviselte, helyzetüket felügyelte. Az elöljárók a község önigazgatásának választott képviselőiből álltak és a bíróval együtt alkották a falu önkormányzatát. Tevékenységüket, hatáskörüket a magyar nyelvterület egészéhez hasonlóan törvények és szabályrendeletek határozták meg. A helyi szabályokat az országoshoz igazítva, de a helyi sajátosságokat figyelembe véve hozták meg és következményeikért felelősséget vállaltak. Ok vették fel és foglalkoztatták a községi alkalmazottakat: kisbíró, bába, kéményseprő, pásztorok.