Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VI. Népi kultúra és népi társadalom

mosok aránya is meghaladta a birtokkal rendelkezőkét, hisz a törpebirtokosok döntő többsége megélhetését csak napszámosmunkával tudta biztosítani. Ugyanez a gyári segédmunkások között is gyakorinak mondható. A gyári munkások a lakosság 31,81 százalékát alkották. Közülük többségben voltak a segédmunkások 17,94 százalékkal, őket a szakmunkások követték 10,87 százalékkal, majd a betanított munkások mindössze 3 százalékkal. Kisiparral (kőműves, ács, bognár, kovács, asztalos, pék, molnár, hentes és mészáros, szabó, cipész) 8,7 százaléka foglalkozott az össznépességnek, vendéglátással (kocsma) és kereskedelemmel (boltok) 0,9 százaléka. Vállalkozó (fuvaros, kupec, cenzár) volt 1,06 százalék, községi alkalmazásban pedig 0,98 százaléka állt a népességnek (kisbíró, csőszök, éjjeliőr, postás). 0,8 százalékot a cigányzenészek alkottak. Végül is elmondható, hogy a legnagyobb létszámú csoport a gyári segédmunkások és napszámosok közül került ki.

20 A népesség minden tagjának a község társadalmában vagyoni helyzete, magántulajdona, felekezete, neme és életkora kijelölte helyét, ugyanakkor hangsúlyozandó, hogy e falusi társadalomban is még az egyén helye a család által elfoglalt helynek volt megfelelő, azaz nem lehetett a család társadalmi helyétől függetleníteni. Azonban jelen esetben voltak kitörési lehetőségek, más irányban való elmozdulások, amelyek viszont nem jelentettek az esetek többségében társadalmi emelkedést, hacsak nem számítjuk annak a nagyszámú napszámosból lett gyári segédmunkást, esetenként betanított munkást. Társadalmi felemelkedést jelentett azonban a napszámos vagy törpebirtokos-napszámos családból iparban alkalmazott szakmunkássá válás, amelyre néhány példa akad. Az össztársadalom felső szintjét a földbirtokosok, földbirtokos bérlők és a falusi értelmiségiek foglalták el. Utóbbiak jelentették a jegyzőt, tanítókat, lelkipásztorokat, orvost, patikust, míg az előbbieket mindössze 8-12 tulajdonos és bérlő (számuk 1897-1940 között elenyésző mértékben változott) alkotta. A paraszti társadalom felső szintjét a nagygazdák jelentették, a 25-50 kat. hold birtokkal rendelkezők, akik között nemesi származású, ún. kurta nemes, vagy „kurta úr" is volt. A kisnemesi leszármazottak és a tehetősebbek, nagyobb földbirtokkal rendelkezők döntően reformátusok voltak. Kiskovácsiban, ahol a lakosság többségét a reformátusok alkották, csak néhány család tartozott az 50-100 holdasok közé, a reformátusság nagyobb része közép- és kisbirtokkal rendelkezett. Itt úgy emlegették a legmódosabb gazdaréteget (Bezerédy, Bollók, Vass, Karácsony, Szűcs, Török, Lakath), a nemesi eredetű családokat, hogy „kurta urak, akik sem nagyurak, sem parasztok nem voltak". 20-50 kat. holdnyi birtok közepes nagyságúnak számított. Akinek 20 kat. hold fölötti nagyságot ért el a birtoka, az virilis volt, a legnagyobb adófizetők közé tartozott. A birtokukból megélni képesek között legnagyobb száma a 10-15 holdasoknak volt. A törpebirtokosok, az 1-5 holdasok már csak bérmunkával tudtak a szerény megélhetéshez elegendő jövedelemhez jutni. A vékony nagy gazdaréteg gazdaságában gazdasági cselédeket és napszámosokat foglalkoztatott. Birtokát gyarapította, annak nagymértékű osztódását születéskorlátozással megakadályozta. Gyermekeit vagy gyermekét igyekezett taníttatni, nem egy közülük diplomát is szerzett (ügyvéd, tanító). Ezekben a nagygazdacsaládokban a család tagjai általában nem vettek részt tevőlegesen a gazdaságban vég-