Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VI. Népi kultúra és népi társadalom

zendő munkákban. A férfiak terveztek, irányítottak és munkásokat fogadtak, míg a nők a háztartásban tevékenykedtek: a háztartást vezették. Bizonyos munkákat maguk végeztek, másokat elvégeztettek. Életvitelükben a polgár és dzsentri életvitelét igyekeztek megvalósítani. Életmódjuk e két társadalmi csoport életmódja keverékének nevezhető. Nem volt ez paraszti már, de még igazán polgári sem. Felfelé törekedtek, a nagybirtokosok rétegéhez közeledve egy új nagybirtokosi réteget alkothattak volna. Erős, korszerű és jól felszerelt gazdaságok létrehozására törekedtek, s ezt részben sikerült is megvalósítaniok. A gazdaságban dolgozó alkalmazottaikkal általában jó kapcsolatot alakítottak ki, amit az ugyanazon napszámosoknak hosszú évekig ugyanazon gazdához való visszatérése igazol. Ez a kapcsolat, bár munkaadó és munkavállaló között jött létre, de még patriarchális vonásokat is megőrzött. Ez a gazdaréteg a falusi társadalom jelentős húzóerejét adta. A középparasztok képviselték azt a klasszikusnak nevezhető gazdaréteget, akik saját birtokukon gazdálkodva, a föld gyarapítására minden lehetőséget megragadva éltek. Ok voltak azok, akik a fogattal nem rendelkezőknek fuvart és fogatos munkát vállaltak, amelyért gyalogmunkát kaptak viszonzásul. Ezek közül a gazdák közül vállalkozók is kikerültek, többnyire fuvarosok, akik a gazdaréteg legmozgékonyabb csoportját alkották. Előfordult az ilyen gazdacsaládban, hogy a két-három fiú közül egyikük lóval és kocsival fuvarozott, míg a többi ellátta a gazdaságot. Nagyon eredményesen gazdálkodtak ebben a formában, gyarapodásra is lehetőségük nyílott. Ez a középbirtokos gazdaréteg jelentette a legszilárdabb és legmegbízhatóbb közösséget a falu számára. Szerényen gyarapodtak is, nagyon következetes, előrelátó tervezéssel gazdálkodtak, a család minden tagja kivette részét a nemének és életkorának megfelelő munkából. Munkavégzésüket a töretlenség és kitartás jellemezte. Ugyanakkor megragadtak minden kínálkozó lehetőséget a gazdaság bevételének növelésére: piacozás, vásározás, szobakiadás, a már említettek mellett. Napszámost, gazdasági cselédet általában nem tartottak, beosztó, takarékos életmódot folytattak. Valójában elindultak a polgárosodás irányába, szilárd családi gazdaságok alapjait rakták le, amelyek már nem fejlődhettek virágzó gazdaságokká a II. világháborút követő, a magántulajdonnak hadat üzenő rendszerben. A gazdaságok megszilárdítása nem tette lehetővé a gazdacsaládokban a gyerekek taníttatását, de napszámosnak, cselédnek sem kellett elszegődniük. Szigorú életvitellel őrizték elfoglalt társadalmi szintjüket, ahonnan volt remény a feljebbjutásra. A törpebirtokosok jelentették azt a társadalmi szintet, ahonnan rendkívül nehéz, szinte lehetetlen volt feljebb emelkedni. Kitörési lehetőséget a gyárba való elszegődés jelentett. Nagy részük a gyári munka mellett is folytatott mezőgazdasági tevékenységet. Aratásnál, cséplésnél szabadságuk terhére napszámosmunkát vállaltak, amellyel a család évi gabonaszükségletét megkeresték. Ebben a társadalomban a búza fizetőeszköz volt, olyan érték, amely a pénzt helyettesítette, amellyel a pénz kiváltható lehetett. Mind a birtokosok, mind a napszámosok arra törekedtek, hogy fél évi búzamennyiség megmaradjon a következő esztendőre, hogy minden időben és körülmények között legyen mihez nyúlnia a családnak. A törpebirtokosok száma az 1920-as években megnövekedett, hisz a nincstelenek közül sokan egy-egy hold földet kaptak, az I. világháború után, ami arra nem volt elegendő, hogy abból megéljenek, viszont ledolgozásos munkával megművelték-megművel-