Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VI. Népi kultúra és népi társadalom

A HAGYOMÁNYOS TÁRSADALOM ÖSSZETÉTELE, JELLEMZŐI S. Lackovits Emőke A gazdag középkori és kora újkori történelemmel rendelkező Berhida hagyományos paraszti kultúrája lényegesen kevesebb archaizmust őrzött meg a vártnál. Sokkal szegényesebb a szokáskincse, mint a Balaton melletti falvaké, hitéletét vizsgálva pedig a reformátusoknál szórványosodás jelei figyelhetők meg, de a szórványosodás folyamata tetten is érhető. Tény, hogy a hagyományos paraszti társadalom és művelődés vizsgálata meglepő eredményekkel és nem kevés nehézséggel járt. Sajátos kettősség figyelhető meg: egyfelől bizonyos polgárosodási törekvések jelentkeztek, másfelől pedig egy nagymértékű proletarizálódás játszódott le, egyik sem kedvezve a hagyományos kultúra átörökítésének, életének. Ugyanekkor a település földrajzi helyzeténél és adottságainál fogva, a Mezőföld szélén elhelyezkedve, a Mezőföld falvaival kiépített kapcsolatrendszerével olyan kulturális jegyek birtokosa lett, olyan kulturális jellemzőket őrzött meg, amelyek nem a Bakony és nem a Balaton-felvidék falvaihoz, hanem a Mezőföldhöz kapcsolják, bár közigazgatásilag Veszprém megye Veszprémi járásához tartozott. A korszerű gazdálkodást folytató nagy kiterjedésű káptalani birtok szomszédsága, az uradalmi gazdálkodási központoknak a település körül való elhelyezkedése és a két világháború között megindult iparosítás a falu határában olyan lakossági migrációt eredményezett, amely a hagyományos életforma felbomlásához közvetve és közvetlenül egyaránt hozzájárult. Ami ebből megmaradt, azt felszámolta az 1950-es évek kuláküldözése, tönkretéve a középbirtokos és nagygazda réteget, majd véglegesen megszüntette a tsz megszervezése. Berhidán a passzív hagyománykincs is már részben elpusztult vagy a legidősebb korosztály kihalásával pusztulófélben van, ugyanis nincs kinek átadni az emlékeket, az ún. őslakosság fiatalabb nemzedékei hiányoznak a közösségből. Feldolgozásunkban a XIX. század utolsó harmadától a XX. század közepéig foglalkozunk a település társadalmával, míg a felekezeti viszonyokat, a hitéletet és a laikus vallásgyakorlatot napjainkig követjük figyelemmel, visszanyúlva a XVIII. század végére is. Talán Veszprém megye tájain sehol olyan nehéz nem volt, s valószínűleg nem lesz a helyszíni néprajzi vizsgálat, mint ebben a faluban. Ezért különösen nagy eredménynek tartom az idősebb korosztályhoz tartozó, őslakos adatszolgáltatók visszaemlékezéseit, az ő felbecsülhetetlen segítségüket, amely nélkül a közösség élete, az élő közösség működésének rekonstrukciója lehetetlen lett volna. Hálás köszönettel tartozom Mészáros Gábornak (1920), Mé-