Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)
VI. Népi kultúra és népi társadalom
szaros Gáborné Siliga Teréznek (1925), Réti István (1914) református lelkipásztornak, Réti Istvánné Balogh Etelka (1932) gyógypedagógusnak, Kutor Imréné Nagy Izabella (1928) gyógypedagógusnak, Kovács Sándorné Molnár Lenke (1930) szülésznőnek (Berhida), id. Csordás Károlynak (1908), id. Csordás Károlyné Balai Juliannának (1914), Kenyeres Károlyné Varga Eszternek (1914), Gergely Lászlónak (1934), ifj. Csordás Károlynak (1940) és ifj. Csordás Károlyné Lángi Ibolyának (1946) (Kiskovácsi) önzetlen segítségéért. Külön is megköszönöm Mészáros Gáborné Siliga Teréznek sok-sok fáradozását azért, hogy berhidai és kiskovácsi őslakosokkal kapcsolatba kerülhessek, továbbá Réti István református lelkipásztornak, hogy a református lakosokkal kapcsolatos iratanyaghoz hozzáférhessek. Köszönöm Huszár György papkeszi református lelkipásztor segítségét is. Külön köszönettel tartozom Márkusné Vörös Hajnalka levéltárosnak (Veszprém) önzetlenségéért. Köszönöm továbbá Kránitz Zsolt levéltárosnak (Pápa, Református Tudományos Gyűjtemények), dr. Körmendy József nagyprépostnak kutatásomhoz nyújtott nagybecsű támogatásukat. Népesség Berhida Veszprém megye nagy lélekszámú községei közé tartozott a múltban is. 1785-ben a térség (Veszprém-Litér-Várpalota közötti terület) tizenkét települése között népességszám tekintetében a nyolcadik helyen állt (764 fő), a hetedik helyre lépett 1870-re (1162 fő) és ezt a helyet 1910-ben is tartotta. 1785-ben Peremarton még megelőzte (871 fő), de 1870-ben és 1910-ben már mögéje került (1008 és 1029 fő). Kiskovácsi mindhárom időmetszetben a kis lélekszámú települések csoportjába sorolható (272, 378, 403 fő). Ezen időszakokban mindhárom község a növekvő létszámú falvak sorába tartozott. 1 1926-ban Berhida Kiskovácsival, majd 1939-ben Peremartonnal egyesült. Ez közigazgatási összevonást jelentett, ugyanis kulturálisan és felekezetileg mindhárom falu igyekezett különállását hangsúlyozni. Különösképpen jellemezte ez a református népességet. Az egyesülés után látványosan emelkedett a lélekszám, azonban felekezetenként nagy különbségek figyelhetők meg. Az erőteljes népszaporulat döntően a római katolikus népesség szegényebb rétegeit jellemezte. A református lakosság születési arányai csökkentek. A fogyás meghatározóvá vált közöttük oly mértékben, hogy családok haltak ki utódok nélkül, amelynek következményei különösen negatívan éreztetik hatásukat napjainkban: a dunántúli szórványosodás egyik jellegzetes példája figyelhető meg e település esetében. A környék nagy lélekszámú református falvaiban, így Balatonkenesén, Balatonfőkajáron ugyancsak megfigyelhető 1880-tól a népességfogyás, azonban a szórványosodás veszélye ezeket a falvakat nem fenyegette. 2 Mindhárom település lakossága elsősorban és döntően a Mezőföld szélének falvaival, az Enyingi járás lakosságával tartott kapcsolatot, pl. Berhidáról, Peremartonból, Kiskovácsiból elsősorban Balatonfőkajárra telepedtek át családok is. Ezt jól illusztrálja a mezőföldi falusoroló:
