Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

IV. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Liditneckert András)

VI. articulus. A mesternek fia vagy legény, aki valamely ezen céhbéli mesterembernek leányát vagy özvegyét feleségül elvenné, és mester akarna lenni, hasonlóképpen az illenek is tanuló és vándorló esztendeiknek megbizonyíttására és remeknek csinálására s egyébb kötelességeknek végben vitelére, valamint az idegenek, kötelessek lesznek, és pénzzel sem válthattyák meg magokat azoktul. A szokott mesterségbéli taxának mindazonáltal csak felét a céh ládájába letenni tartoznak. VII. articulus. Szabad lészen ezen csizmaziacéhnek más heleken lakozó és vidéki csizmaziamestereket eggyenkint a céhbe befogadni, más céhnek fölállítására mindazonáltal az articulusokat idegen heleken tartózkodó mesterekkel közleni vagyis filialis céhet állíttani ezen céhnek tiltatik, az ollyan külső csizmaziamester pedig , a' ki ezen céhbe béírattatik, csak felét a rendelt taxának fogja fizetni, az úrnapi processióba pediglen (hacsak helyes oka vagy távul lakása nem gátollya) megjelenni, úgy nemkülönben céhnek esztendős napi és kántorpénzt letenni köteles lészen, a' ki pedig maga kántorpénzét letenni, vagyis annak üdéjében megküldeni heles ok nélkül elmulattya, az ollyan duplán fizetni tartozzék. VIII. articulus. Amint minden idegen és külső kalmároknak, kereskedőknek és mindenféle mesterembereknek válogatás nélkül magok portékájukat és országos vásárokra és sokadalmokra szabadon behozni, árulni és eladni engedtetik, úgy ellenben mind azok, mind pediglen ezen céhen kívül való csizmazia mesteremberek, vagyis kontárok tilalmaztatnak, hogy ezen céhes mestereknél készen találandó csizmazia kézi munkát vásárokon és sokadalmakon kívül ebben a helységben behozni és ezen céhbeli csizmazia mesterembereknek kárával nyilván vagy alattomban árulni, eladni, vagyis csizmaziamesterséget űzni és pénzért dolgozni ne merészellenek, és semmiképpen ne contárkodgyanak, akiben is ha valaki tapasztaltatik, az ollyatin a' céhmester által az nemes vármegyének adandó jelentésére érdeme szerint móddal büntettessék, vagy az helységbűi is kiparancsoltassék. A nemesseknek praerogativájok és szabadságok mindazonáltal, csizmaziamunkát magok szükségekre dolgoztatni kívánnának, minden sérelem nélkül föntmaradván. IX. articulus. Minthogy a' jó rendben vett céhet az isteni félelem, felebaráti szeretet és a jó rendtartás fölöttébb kedvessé teszi, azért ezen céhbeliek istenes jó erkölcsökkel tellyes életet visellenek, az egyességet szeressék, az öregebbek az ifjabbaknak jó példát mutassanak, és az ifjabbak az öregekhez minden tisztelettel legyenek, a mesterlegények mesterjeiket megbecsülvén, engedelmességgel hozzájuk viseltessenek, a céhbéli mesterek a' céhnek dolgait minden visszavonyást, ízetlenséget és egyenetlenséget féretevén, józanon, békességessen és igasságossan foltassák, rendellek, és minden botránkozást eltávoztassanak. Akik ezek ellen járni fognak és engedetlenek lesznek, vagy egymást megbántyák, hatalma légyen a céhnek illetén vétkesek iránt igasságos ítéletet tenni, és azokat meg is büntetni, de úgy, hogy azon büntetés 1, 2, 3, legföllebb 4 forintoknál töbre ne mennyen, és a' melly rész ezen ítélettel meg nem elégedne, szabad légyen néki minden büntetés nélkül a' nemes vármegye eleibe maga ügyét vinni, és ha valaki a céhbeli dologban maga panasszát nem a céh eleibe, hanem föllebb való jurisdictiójához viszi, azért sem büntettessék meg. Hogyha pedig valamely a céhbeliek közül nagyobb vétke és rossz cselekedete miatt vádoltatnék, mellynek ítélete a céhnek hatalmát