Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

IV. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Liditneckert András)

feliül halladná, aziránt a céhmester minden késedelem nélkül a nemes vármegyénél jelentést tegyen, és attul ítéletet várjon. Azonban amint mindenféle céhbéli takszák, úgy pénzbéli büntetések is a céhnek ládájába adattassanak. X. articulus. Méltó, hogy minden céhbeliek magok mestersége mellett maradgyanak, és egyik a másik mesterségiben magát ne avassa, hanem ki-ki maga mestersége mellett maradjon, azért ha valami ollyas elöladná magát és két céhbéliek között valamelly kérdés támadna, a' panaszolkodó fél annak, a' ki ellen panasszá lészen, fellebbvalóinál jelentse magát, s elégtételt s rövidségnek orvoslását kérje. Ha pedig ezen céhbéli mesterek között nagyobb kérdés és panasz támadna, tehát a nemes vármegyét a' végett fogják megkeresni. XI. articulus. Történetből, ha valamelly számassabb csizmaziamunka elöladná magát, az ollyan munkát nem maga egy mesterember mind vállola fel más mestereknek kárával, hanem a céh a többi mesterek között is ítélete szerint azt elossza, hogy kinek-kinek haszna légyen belőle. Annak mindazonáltal, aki az ollas munkát készíttet, szabad akarattyán fog állani annak elkészíttésére magának mestert választani. XII. articulus. Illendő az is, hogy midőn más városokbul és helységekbűi valamelly csizmazia mesterlegény ezekben az helységekben bejön, az ollyant a' céhmesternek híre nélkül senkinek a mesterek közül ne légyen szabad műhelybe befogadni, hanem az ollyan jövevén legénynek bejelentvén magát a' céhmesternél az rend szerént öregbiktűl fogva az iffjabbikig munkát kerestetni, és annak, akinek legnagyobb szüksége lészen, odaadni tartozzék. Ha mindazonáltal valamelly mester azon legényen föllül, melly néki rend szerént jutott, más legényt munkájának szorgos volta miatt máshonnan maga költségén szerzett volna, a céhmesternek hírt adván iránta, az ollan legényt műhelyére szabadon fölültetheti. XIII. articulus. Mivelhogy a jó egyességben élő céhbéliek leginkább akkor fölháboríttatnak, mikor valamely mesterember a más mesterember társának nemcsak vásári vagy egyébb alkalmatossággal művét és munkáját mások előtt gyalázza, vagy mesterségében gátolla, hanem a' mi veszedelmessebb, a cselégyét is nagyobb bérnek adásával és egyébként idegenítti, csalogattya és csábíttya, azért ha valaki ezen céhbeli mesteremberek vagy legények közül illenekben tapasztaltatik, az ollan mester 2, a' legény pedig 1 forintra a céh által büntettessék. XIV. articulus. Minthogy az ország törvénnyé szerént a mesteremberek munkájának bérét és árát vármegyék szabják, azért ezen céhbéliek ahoz magokat alkalmaztatni fogják. XV. articulus. Midőn valaki ezen céhbéli mesterek vagy legények közül költségtelen lévén, megbetegszik, a felebaráti szeretet és keresztényi kötelesség hozza magával, hogy az ollyanra a többi céhbéliek vigyázzanak és őtet segítsék, ha pedig a' szegénsége miatt elégtelen volna költséget tenni, maga meggyógyíttására, tehát a céh tartozni fog az ollyant a céh ládájábul pénzzel is segítteni, úgy mindazonáltal, hogyha a beteg meggyógyul, és móggya lészen, a céh ládájábul fölvett pénzt visszatérítteni tartozzék. Ha pedig az ollyan betegnek nyavalája nehezedne, és reménsége nem volna, hogy meggyógyul, tehát hogy lelki vigasztalás és gyónás nélkül meg ne halion, azonnal és minden hallasztás nélkül, ha mesterember lészen, a céhmester, ha pedig legény vagy inas, annak mestere az helységbéli plébánusnak iránta hírt fog adni 2 forint büntetés alatt.