Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)
IV. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Liditneckert András)
Minden egy-egy szőlőtőkének kitörését 1 garasra, minden esztendős oltványnak elrontását 6 garasra böcsülhetik, de az időssebb oltoványnak kitörésében és elrontásában mind az gyümölcsfának indulatját, mind annak mivoltát szükség tekéntetben venni, mert valamint az jó indulatú két, három avagy négyesztendős oltován többet ér az egyesztendősnél, úgy egy porgámen vagy torsátlan körtvély tíz korpakörtvénél is, azért fájját is többre becsülhetni. 20. articulus. Tapasztaltatott az tekéntetes földesuraság által az, hogy az szőlősgazdák csaptákat az hegyen csinálnak, és azokban pörkölt húst vagy csontot és más efféléket raknak, meg érett gyümölcsöket, ezekkel akarván az kutyáktul és más szagot érző állatoktól védelmezni. De mivel ez az természetnek rendes folyása ellenére és a' szőlőbéli gyümölcsnek éppen nem oltalmazására, sőt inkább hamarébb történhető vesztegetésére s kárára szolgálna, mivel bizonyos dolog az, hogy a' hol az dög vagy más pörkölt hús avagy csont vagyon, oda az szag után mindenféle szagot érző és húsfélével élő állat hamarább eljut, és így következendőképpen nemhogy védelmeztetnék azon csapták csinállásával és azokban tenni szokott szagos húsbéli rakással az szőlőbéli gyümölcs, sőt inkább annál jobban az szag után odamenendő vagy inkább odakecsecsgetendő állatoknak praedájára kicégéreztetik. De máskülönben is az szőlősgazdák ezen helytelen való csinálmányokkal kétféle kárt tesznek. Először. A' szőlőpásztoroknak a' tunya restségre okot adnak, kik bizakodván a' csaptaikban az reájok bízott szőlőt tellyes serénységgel nem őrzik s nem kerüllik, hogy netalán kerüllésekben teendő lármájukkal az kutyáikat csaptáitúl elresszentsék és így azon oktalan állatnak vesztin tapsolva nem örvendezhetnének. Másodszor. Gyakran megtörténni szokott mód szerént azon oktalan állatokat csaptaival megöletvén, felebarátjuknak készakarattal és a helytelen találmányokkal kárt tesznek és okoznak, mellyet mind isteni, mind hazai törvényeink tilalmaznak. Arra való nézve keménnyen parancsoltatik, hogy senki a' szőlősgazdák közül e'féle kárt tévő csaptákat az hegyen fölállíttani ne merészeljen, különben cselekedvén, mint nyakas és engedetlen, toties quoties, 4 foréntra büntettessen. Az hegymesterségre elválosztatott személlyek által leteendő esküvésnek formája: En, N. N. esküszöm az Atya, Fiú, Szent Lélek, tellyes Szent Háromság egy örök Istenre, hogy én ez mái napon az berhidai földesuraság által hegymesteri hivatalra elválosztatván, félretévén mindeneknek atyafiságát, ígéretit, ajándékit és adománnyit, valamint télen, úgy nyáron, nemkülönben ősszel és tavaszai, és így egész esztendőnek elforgása alatt, valakiknek akárminémű marháit maga saját szőlejénél is, mellettek lévő őrizet és megpányvázás nélkül tapasztalni fogom, mindenkor azokat az uraságnak keze alá behajtom, senkivel meg nem edgyezek, úgy nemkülönben akármely gyümölcs vagy szőlőlopókat, káromkodókat avagy feslett erkölcsű társaságban lévőket, egyszóval akár hegyünknek, akár felebarátjainknak kárt tenni igyekezőket ha fogok tapasztalni, mindazokat is megkötözve az uraságnak keze és hatalma alá behajtom avagy felmondom, az illyenekkel is az uraságnak híre nélkül soha meg nem edgyezem és cselekedeteket el nem titkolom. Isten engem etc." 241
