Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)
IV. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Liditneckert András)
3. Kemény büntetés alatt penig tilalmaztatik, hogy senkinek a' tolvajjal vagy az szőllőkben találandó marhák iránt annak gazdájjával az uraság híre nélkül megalkudni, és edgyezni nem lészen szabad, hanem azokat letett hitek szerint behajtani és a' tolvajokat kötözve az uraságnak behozni köteleztetnek. 4. Ételek ugyan gyümölcsbül és szőllőbül a' pásztoroknak nem tilalmaztatik, úgy mindazonáltal, hogy nem egy gazdáébul, hanem minnyájjáébul rendessen és istenessen ehetnek, de pénzért vagy más ajándékért másnak adni és magok számára sáppot vagy akármiféle gyümölcsbül öszvegyüjtögetni és hordani, avagy attyokfiaiknak és apjoknak s annyoknak adni s ajándékozni csak egy fej szőllőt is vagy egy szem gyümölcsöt kemény büntetés alatt szabad nem lészen. 5. Az szőllős gazdáktul az magok fizetését (az edgy húson és kenyéren kívül) felvenni nem lészen szabad, hanem az uraság dézsmállásnak idején az holdszám szerint fogja beszedni és istenessen edgyaránt közöttök felosztani. 6. Az szőlőőrzésbül pedig mindaddig nem lészen szabad kiállani az pásztoroknak, valameddig a szüret teljességgel végre nem mégyen. Kernén büntetés alatt pedig parancsoltatik az pásztoroknak, hogy az szőlősgazdákra szorgalmatos vigyázassál legyenek, hogy senki házához maga szőleébűl szőlőt ne hozzon, valamelyiket pedig tapasztalni fogják, magoknak fölróván, mindannyiszor az uraságnak tartoznak bejelenteni. 7. Kernén büntetés alatt parancsoltatik utollyára az is az pásztoroknak, hogy innepnapokon és vasárnapokon senkit isteni szolgálat előtt a maga szőkében is kimenni, és ott hivalkodni meg ne szenvedgyenek, s ha tapasztallyák pedig, mindannyiszor mint az tolvajt, az uraságnak behozzák, hogy büntetését elvehesse." Az 1764. évi borkilencedlajstromban 113 szőlősgazda 164 hold szőlejében összesen 567 % akó bor termett. A kilencedbor 59 akó 29 pint és 2 meszely lett. Az 1769. évi mérnöki felmérés következtében valószínűleg korrigálták a szőlőterületet, mert az 1770. évi borkilencedlajstromban csak 128 !4 hold dézsmás szőlőt írtak össze, amely 89 adózó szőlőbirtokos kezén volt. Az 1797. évi borkilencedlajstrom szerint a berhidai szőlőhegyeken 172 7 /s hold kilencedes és 41 b /s hold allodiális szőlő volt, tehát összesen 214 5 /s hold. 1811-ben a berhidai Öreg-hegyen 185 hold 1501 négyszögöl, az Új-hegyen 43 hold 33 négyszögöl, összesen 228 hold 1534 négyszögöl szőlő volt. 1842-ben az összes szőlőterület Berhidán 244 hold 465 négyszögöl, melyből az Öreg-hegyen 198 hold 678 négyszögöl, az Új-hegyen 45 hold 1387 négyszögöl szőlő volt. Ez az árkok és utak nélküli szőlőterületet jelentette. Az úrbéres szőlők után 1797-ben a termés kilencedén kívül a közbirtokos földesurak hegyvámot is kaptak, holdanként 20 dénárt. Ezzel azonos pénzösszeget, holdanként 20 dénár pásztorpénzt fizettek a szőlőbirtokosok - a közbirtokos földesurak is -, amit a fogadott szőlőpásztorok fizetésére fordítottak. Erről a szőlőhegyi artikulusok részletesen rendelkeztek, azokat is a pásztorpénz fizetésére kötelezve, akik vincellért tartottak. 223 1797-ben összesen 122 úrbéres és 10 allodiális szőlőbirtokos volt Berhidán. Ennek megfelelően az átlagos szőlőterület az úrbéres szőlőbirtokoknál megközelítette a másfél holdat, az allodiális birtokosoknál pedig meghaladta a négy holdat.
