Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)
IV. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Liditneckert András)
11, táblázat A szőlőbirtok teriilet szerinti megoszlása Berhidán 1797-ben A szőlőbirtokok száma a szőlőterület nagysága szerint Szőlőföld/Birtokos/Lakóhely 0-1 1-2 2-3 3-4 4 hold Összeholdas holdas holdas holdas feletti sen Allodiális szőlők területe (hold) 2 6 /8 7% 7 24 2 /s 41 6 /g Beniczky Antal 10 4 /8 Losonczy szőlő 5 Plébánia szőlő 2 2 /s Újvári szőlő l 2 /8 Vörös szőlő 2 Boronkay Dániel 6 Boronkay János 3 4 /8 Boronkay Rozália l 2 /s Boronkay Sámuelné 3 4 /8 Késmárky Gábor 2 4 /8 Késmárky István l 4 /8 Késmárky József 7 6 /8 Sidó József 2 4 /8 Szmrtnik Imre 2 78 Úrbéres szőlők területe (hold) 12 5 /s 87 6 /s 49 V« 23 172% Terület összesen (hold): 12 5 /s 90 4 /s 57 2 /s 30 24 2 /s 214 3 /8 Allodiális szőlők száma 2 o 2 3 10 Úrbéres szőlők száma 26 67 22 7 122 Berhidaiak 19 50 12 4 85 Kiskovácsiak 3 7 2 1 13 Peremartoniak 4 10 6 1 21 Egyéb helyen lakók 2 1 3 Birtokok száma összesen: 26 69 25 9 3 132 A minőségi bortermelés szempontjából nem szabad túlzott jelentőséget tulajdonítani annak, hogy 122 úrbéres szőlőbirtok gazdája közül 21 peremartoni, 13 kiskovácsi, l-l kádártai, rostáspusztai és veszprémi lakos volt, tehát a vidéki (extraneus) birtokosok aránya meghaladta a 30 százalékot. Ezzel az aránnyal sok Balaton-felvidéki település sem vallott volna szégyent, azonban Berhidán ez nem a minőségi bortermelésnek a következménye. Figyelembe kell venni azt, hogy Peremartonnak ekkor nem volt szőlőhegye, a kiskovácsiak pedig részt vettek annak a dűlőnek vagy szőlőhegynek a beplántálásában, amelyet éppen két évtizede az ő határukból csatoltak át Berhidához. Az allodiális szőlőgazdaság súlyát területi szempontból az egyötöd részhez közelítő arány (19,5 százalék) jelzi.
