Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

IV. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Liditneckert András)

ronkay Sámuelnek Veszprémbe küldött levelében felháborodottan panaszolta el a szőlősgazdák viselkedését. A Kovácsiból való Baloghok, Uzdy István, a vámosi Nagy István a szőlőhegyen ettek, ittak, Kertai hegymester feléjük sem ment, s Beniczkynek sem adott hírt az esetről. Mikor Beniczky a dorbézolok lovait behajtotta, Baloghné a szemébe vágta: „eő ollyan földes asszon maga szőlejében, mint én az magaméban, én néki semmit nem parancsolok, és más sem." A vámosi Nagy István lehetett a felbujtójuk, mert mikor ittak, fölkiáltott: „gyöjjön most ide Beniczky, ...majd meg tanétom emberségre."

220 A szőlőhegyek az artikulusok szerint a hegymesterek igazgatása alatt álltak, de 1825-ben hegybírót is említettek, akinek számot kellett adnia a bevételeiről és a kiadásairól, mint Markó József hegybírónak, aki 1825-ben elszámolt a kőből épített gyaloghíd költségeiről, amit Boronkay János a közbirtokosság nevében ellenőrzött.

221 A szőlőhegyi önkormányzat a földesúri hatalomnak alárendelten működött, a közbirtokosok fenntartották maguknak a jogot, hogy a szőlőhegy ügyeiben maguk döntsenek. 1798-ban Somogyi József a szőlejének a felét eladta a szomszédjának, Jakab Lászlónénak. Az adásvétel Fa József hegymester jelenlétében történt, és a hegymester az adásvétel megkötése után elmegyekövelte a szőlőt. Ezután idősb Boronkay János, a szőlő földesura beavatkozott a szőlősgazdák és a hegymester ügyébe, a szőlőt a maga jobbágyának, Bencze Jánosnak a kezére adta. Boronkay cselekedete sértette a hegytörvényt, a szomszéd elővételi jogát, de az ügyben nem a szőlőhegy elöljárósága, hanem a közbirtokosok hoztak határozatot: „mi azért több berhidai compossessorok ezt helyben nem hagyhatván, hogy a' szomszédságos just el ne rontsuk, ezen meg vételt Jakab Lászlónénak ítéltük és hagytuk, hogy ő magának meg vehesse. Nemzetes vitézleő Boronkay János uram maga jobbágyának, Bencze Jánosnak azon meg vett szőlőt kívánta kezére juttatni és által adni, mi subscriptusok ezt régi szokásunk szerént helyben nem hagyhatván, a' régi szokásunkat és fent tartott promontorialis végezésünket meg ne csonkítsuk, továb is Jakab Lászlónénak ezen fele szőlőnek meg vételét helyben hagytuk és igazságosnak ítéltük." A közbirtokosok tehát betartatták a hegytörvényt közbirtokos társukkal is, az ellen azonban már nem tehettek semmit, hogy Boronkay a földesúri elővételi joggal élve végül is a maga vette meg a szőlőt.

222 A berhidai szőlőhegyen részletesen szabályozták a szőlőpásztorok tartásának rendjét. A szőlőhegyet 1764-ben nyolc pásztor őrzésére bízták, ennek megfelelően nyolc részre osztották. Minden szőlőpásztornak kijelölték a szállását valamelyik közbirtokos vagy szőlősgazda pincéjénél vagy gunyhójánál. A fizetségük minden hold szőlőtől négy garas, egy font hús és egy garasos kisded kenyér, ezenkívül minden általuk megfogott tolvajtól a hegyfrang harmada. E fizetségért tartoztak a kijelölt területen a szőlőhegyet őrizni az alábbiak szerint: „1. Le tett hitek szerint igazán és szorgalmatossan nappal ugyan a madártul és minden kártévő állattul ki ki a' maga őrzése alatt lévő szőllőket köteleztetik őrizni. 2. Nappal ismét és éttzaka marháktul és tolvajoktul s ugyan éttzaka penig ketten ketten öszve menvén, tartoznak a' szőllőket oltalmazni, és magok megyéjjét kerülni, és minden gazdának behajtandó marháitul, légyen az appró, akár öreg, egy peták hajtópénz fog járni.