Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

IV. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Liditneckert András)

uraság a szolgálatot úgy kívánja, mint ahol három nyomásra elegendő földet adnak a jobbágyoknak. 3. A jobbágyság erdei marhalegelőjét az uraság ugyan kijelölte, de a jobbágyok marháit ahhoz közel sem engedi. Az uraság a birkatartással elveszi a legelőt a jobbágyok marhái elől. 4. A robotolást főleg aratáskor kívánja az uraság, ezért a jobbágy nem tudja élelmét, háza népe kenyerét megkeresni. Nem marad idejük arra, hogy aratáskor más pusztákon keressék meg a kenyerüket. 5. Szántás idején olyan keményen dolgoztatják őket, hogy igavonó állataik tönkremennek. A tűzifának való erdőt az uraság kiirtatta, más erdőből nem ad nekik elegendő tűzifát.

198 Az uradalom fiskálisa a panaszok jogosságát nem ismerte el, és sorban megcáfolta azokat. Bizonyította a falubeli elöljárók, Gergely Ferenc bíró és az esküdtek bizonyságleveleivel, hogy a jobbágypanaszok mögött valójában hat jobbágy sérelme rejtőzik, akiknek a rétjeik a Séd mellett voltak, és a jobb rétekből nem kaptak. Kijelentette, hogy az uraság hajlandó a hat jobbágy dombosabb rétjeinek a cseréjére. A helység valódi sérelme azonban az, folytatta a fiskális, hogy az Urbárium behozatalakor 7 Vi jobbágytelek volt a községben, amely az 1788. évi felméréskor 10 Vi telekre szaporodott. Ezt eddig két nyomásban használták, most azt szeretnék, ha a 10 Vi telket az uraság majorja és a falu közötti java földekből három nyomásra osztva kapnák meg, továbbá a távolabb eső rétföldjeik helyett a falu alatt a berhidai határra dűlő földeket kapnának. A három nyomás bevezetésével és a többi kívánságuk teljesülésével a jobbágyok „földjeiknek esztendőnként nem felét, hanem kétharmad részét őszivel, részént tavaszival vethetnék, az harmadik harmad részét pedig ugarolhatnák" és hasznukra lenne az is, ha az uraság a telki földjeiknek „azon részét is, melly eddig az uraság tábláján túl a' falutul távolabb feküdt, a' már emiétett s a' falu körül esendő három calcatura tagjába egy summába ejtené ki, mostanság az uraság tábláján túl a' faluhoz távolabb fekvő rétföldjeiket ... mindjárt a falu alatt kezdődő, s egyfelől a berhidai határ, másfelől a' felosztandó hasznos réteknek hosszába fekvő földekből, hogy azokat közel érhessék, trágyázhassák s a' legelés akadáloztatása nélkül minden esztendőn használhassák, cserélné által és metszetné ki".

199 A földesúr a 10 Vi telek kimérésére, a rétföldek közelebbi földekre való cseréjére és a hat jobbágy dombosabb rétjének cseréjére ajánlatot tett a jobbágyoknak, amit 1815. december 12-i levelükben a helységbíró és az esküdtek köszönettel elfogadtak, egyúttal az 1802-ben beadott felségfolyamodványukban foglalt panaszaikat visszavonták, amit az úriszék előtt is megerősítettek. Ennek következtében az uraság földmérővel kiméretett a jobbágyok számára 10 Vi, a helybeli prédikátornak fél, az oskolamesternek negyed telket és azok külső tartozékait, erről elkészíttette az úrbéri tabellát. További engedményt is tett a jobbágyoknak, amikor 100 öllel megtoldotta az egy holdra eső földeket (1100 öl helyett 1200 öl), ellenben arra már nem volt hajlandó, hogy a helység kérésére telket adjon a kocsmaház számára. Az úriszéki ítéletet a vármegye és a helytartótanács jóváhagyta, s végrehajtották: 1. A kiskovácsi jobbágyok számára 10 Vi telekhez járandó belső és külső birtokot kimetszették, s köztük telkük minéműségéhez képest felosztották. 2. Egy telekre 22 holdat számítva, egy holdat 1200 öllel mértek ki, három nyomásra fel-