Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

IV. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Liditneckert András)

osztva, a jobbágyoknak kedvezve közel a faluhoz. 3. Mivel nem volt annyi rét, hogy minden telekhez 10 kaszásra való jusson, ezért a hiányt a jobbágyok kívánságára a berhidai határra dűlő, közel lévő szántóföldekből és a kilenced alól felszabadított kenderföldekből pótolták ki. 4. Hat jobbágynak a Séd vize melletti rétjeit az uraság átvette, és helyettük rétet és réti földet adott. Az új úrbéri tabellákat 1816-ban négy példányban elkészítették, 1817-ben a térképpel együtt bemutatták a vármegyén, de végül csak 1832-ben adták ki a hivatali ügyintézés elhúzódása miatt. A faluban 1816-ban féltelkesek voltak: Csizmazia Ferenc, Gergely Péter, Halasi Pál, László János, Major János, Pap István, Pap János, Szakács József, Szálai István, Újvári Pál, Vég József; negyedtelkesek: Almási János, Gergely Ferenc, Babos Gergely István, Gergely Pál, Csoknyai István, Csordás István, Csordás János, Csordás Mihály, Gergely István, ifj. Gergely István, Közép Gergely István, Gergely János, Komlós Ferenc, Komlós István, Major István, Major Mihály, Márkus Sámuel, Nagy János, Pásztori Pál, Virág István, A telkük nagyságának arányában a jobbágyok egy egész telekre számítva egy hold belsőséggel, 22 hold szántófölddel, 10 szekér szénát termő réttel rendelkeztek. Ezért 1 forint árendát fizettek, természetbeni kilencedet adtak, és szintén egy telekre számítva évi 52 nap marhás vagy 104 nap kézi robottal szolgáltak uruknak. A szőleik terméséből kilenced helyett meghatározott mennyiségű hegyvámot adtak. Az 1816. évi úrbéri tabella lett az alapja az 1848 utáni úrbérrendezésnek Kiskovácsiban. A jobbágyok 1838-ban kérték a legelőjük elkülönítését földesuruktól és a vármegyétől. Gróf Nádasdy Tamás, a falu földesura 1841. május 20-án legelőelkülönözési örökös egyezségre lépett a kiskovácsi jobbágyokkal. Minden egész jobbágy telekre 12 hold legelőt számítva, a jobbágyi legelőt „éjszakról a' Szőlőhegyre és az a' mellett két felől fekvő úrbéri szántóföldekre, keletről a' középső erdei vonalra, délről pedig a' rostási határra dűlő erdő részből" kimetszették. A jobbágyok legelőjárandóságába mérték a Séd melletti 3 holdnyi urasági rétet és a gelyei malom előtti négy holdnyi rétet is, amelyet a kiskovácsi nemesek haszonbérbe bírtak. Ráadásul a jobbágyok megkapták a Szőlőhegy északi részén és a Séd melletti út közötti 12 hold rétet is. A falu és a Kotyor malom közötti 16 hold legelő a birkausztatás és a malomhoz járás miatt az uraság és a jobbágyok közös tulajdonában maradt, de a jobbágyok illetőségébe nem számított bele. Itt legeltethettek a malomba őrletni járók. A jobbágyok legelőilletősége 126 holdat, a zselléreké hét és fél holdat, a református lelkészé 12 holdat, a jegyzőé és az oskolamesteré hat-hat holdat, összesen 163 és fél holdat tett ki, amit a ráadásul adott Séd melletti 17 holddal egészített ki az uraság. A jobbágyság fáizási haszonvétele dolgában 1859. november 22-én kötöttek egyezséget a volt földesúr és a volt jobbágyság képviselői. Az egyezség értelmében a volt jobbágyság a faizási haszonvételét azon a legelőn kapta meg, amelyet az 1841. évi legelőelkülönözéskor kimértek számára. A volt jobbágyság az erdőbecslés mellőztével a famennyiséget faizási illetősége fejében elfogadta, s ezzel a volt jobbágyság és a volt földesuraság között létezett minden úrbéri viszonyok rendezése befejeződött. Az 1860-ban felvett telekjegyzőkönyvek szerint Kiskovácsiban a fél- és negyedtelkes jobbágyok 19-20 darabban lévő szántóföldi birtokukat az Erdő alja,