Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

IV. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Liditneckert András)

2- 0. Mindenkor, a' midőn a' szükség úgy kívánván, az archívum fel fog nyittatni, akár a' szükséges leveleknek onnéti kivétele, akár más, akármely környülmény tekintetébül, ez mindenkor előre, szokott mód szerint a' birtokosságnak tudtára adassék, tellyes szabadságában alván mindenkinek a' birtokosok közül, hogy ha kívánná, ezen működésen jelen lehessen. 3- 0. A birtoknak lelke és fő fegyvere az azt érdeklő levelek lévén, de egyébaránt is minden birtokosnak jussa lévén levelei mivoltárul s tartalmárul magának tudományt szerezni, ennél fogva többször éréntett família leveleinknek rendbeszedését, registráltatását szükségesnek találtuk, s el is rendeltük, amint hogy e' végbül, de azon okbul is, hogy Archívumunkbul (melynek szellőztetését, minthogy főképp a' tetőnek hibája miatt nem elég száraz, sőt nedves, különben is szükségesnek láttyuk) a' lefolyó pőréinkhez megkívántató irományok kivetethessenek, annak fel nyittatása a' reánk jövő Februarius hónap 6-k napjára regveli 9 órára határoztatott. Mirül most Szilas Bolháson lakó atyánkfia, idősb Boronkay Ferentz úr is, kinél az archívum egyik kultsa jelenleg létezik, a' végett, hogy a' kitűzött üdőre megjelenhessen, vagy meg nem jelenhetése esetére a' kultsot annak üdéjében elküldhesse, forma szerént tudósíttandó lészen olly kijelentéssel, hogy mi, elérkezvén a' többször éréntett terminus, archívumunkat mindenesetre törvényes bizonyság jelenlétében felnyittatni, s határozatinkat foganatban venni fogjuk."

176 Boronkay Ferenc visszahelyeztetési pert indított, az ügyben a bíróság döntött. A Késmárkyak kifejtették, hogy az archívum épületét Boronkay Ferenc építtette, de a família költségén.

177 A perben az első alispán 1846. január 19-én Berhidán hozott ítéletet, melyben megállapította, hogy a famíliái irományok Berhidán „a templom falához ragasztott bátorságos épületben tartattak". Boronkay Ferencet „levélgondviselői hivatalából" az alperesek kivetkeztették. A bíróság a felperes keresetét a visszahelyeztetésre elvetette és 30 pengőforint költség megfizetésére kötelezte. Az indoklás szerint Boronkay a bátorságos helyről a maga lakására vitte a leveleket, ahol azokat a tűzi veszedelemnek kitette. A família leveleknek magános tulajdonosa nincs, különben is Boronkay máshová vette lakását. Az ítélet a família kincsének megőrzését szolgálja, ezért a levélőri hivatal megszorítása indokolt volt.

178 Berhida közbirtokossága, a földesúri jogokat gyakorlók nem voltak azonosak a berhidai nemességgel. 1808 és 1846 között négy nemesi összeírásban a következő berhidai nemes családfők szerepeltek (1808-ban és 1820-ban a nemes asszonyokat is összeírták): 1808 Boronkay (7), Bozzay, Falussy (5), Harpacher, Horváth, Késmárky (3), Kiss (4) , Molnár, Palcsek (4), Szegedy, Veszprémi (2) 1820 Bajtsy (3), Bazsó, Bende, Boronkay (16), Bozzay, Csikasz (2), Egyed, Falussy (9), Horváth, Kenessey, Késmárky (3), Kiss (3), Klára, Kovács, Molnár (3), Palcsek (2), Sidó, Szalay, Szántó, Szmrtnik, Veszprémi (5) 1831 Bajtsy (3), Bazsó, Boronkay (7), Bozzay, Csikasz (2), Egyed, Falussy (10), Karátson, Késmárky (3), Kiss, Molnár, Sidó, Szmrtnik, Veszprémi (4) 1846 Bajtsy (2), Boronkay (7), Bozzay (2), Cseh, Csikasz (2), Csizmadia, Falussy (5) , Karátson, Kenessey, Késmárky (5), Kiss, Kovács, Sidó (3), Szmrtnik, Tasner, Úti Falussy (4), Veszprémi (3), Vesztróczy