Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

IV. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Liditneckert András)

A berhidai nemesek két csoportja, a közbirtokosoké és a közbirtokosságba nem tartozóké vagyoni és foglalkozási szempontból elkülönült egymástól. 1808ban a hadiadó fizetésében a közbirtokosok közül is kiemelkedett Szegedy Ferenc, aki Berhida fele része után 318 forint 6 krajcárt fizetett, a többiek közül ketten fizettek 50-100 forint közötti, öten 20-50 forint közötti és 11-en 1-20 forint közötti hadiadót. A többi berhidai nemes 1 és 4 forint között fizetett. Foglalkozásuk szerint 1846-ban a közbirtokosok között 18 birtokos, 5 táblabíró, 2 pap, l-l megyei aljegyző, ügyvéd, hadnagy, titoknok, a többi berhidai nemes között 5 zsellér, 3 szabó, l-l pap, földműves, asztalos, szűcs, takács volt. A közbirtokosok közül a Boronkayak, Késmárkyak, Sidó, Szmrtnik családok tagjai vármegyei tisztviselők voltak, a legtöbben táblabírák, azonkívül alispáni, szolgabírói, megyei jegyzői, aljegyzői, adóvevői, esküdti hivatalokban működtek, de előfordultak közöttük papi, katonatiszti, értelmiségi pályára lépők is. A közbirtokosságba tartozott az ösküi születésű, pesti lakos ifj. Tasner Antal titoknok is, aki 1833-tól 1848. szeptember 5-ig Széchenyi István titkára volt. Míg a Boronkayak, Késmárkyak a vármegyei önkormányzatnak vezető tisztségviselőket is adtak, a Boronkay leányok közül némelyik már csak ispánnal, kasznárral, lovászmesterrel tudott házasságra lépni a XIX. század első felében, gyakran nem nemesekkel. A közbirtokosok birtokainak kialakítása az 1850. június 19-én megkötött egyezség alapján végrehajtott tagosítással fejeződött be. A tagosítás alapját az 1811. május 13-án meghatározott rokonsági leágazás képezte. A tagosítás után a legjobb helyzetbe a Késmárkyak kerültek. Késmárky Józsefnek és Júliának 355 kat. hold szántó, rét tagosított birtoka volt a Fülei útra dűlőben és a Réti-dűlőben, azonkívül 7 hold szőlőt is bírtak. A Késmárky családból Jozefának (Rosos Istvánné) és Amáliának (Bezerédy Imréné), a Szmrtnik családból Rozáliának 100 kat. holdhoz közeli birtok jutott osztályrészül Berhidán. Velük szemben a Sidó családból Vendel, Kálmán, György, Mária és Anna már csak 50 kat. hold körüli berhidai birtokhoz juthatott. A Boronkayak nagyobb részének a birtoka a 10 kat. holdat sem érte el.

179 A berhidai jobbágyság Berhida földesurai - Baranyai Ferenc, Boronkay János, Boronkay Sándor, Boronkay Éva - a Rákóczi-szabadságharc után első alkalommal 1723. április 23-án rendezték jobbágyaik úrbéri szolgáltatásait. A „Berhidai jobbágyoknak instructiója, vagyis a' földesuraságtul kiadott és rendelt urbarialis regulációja" a Berhidai Archívumban maradt fenn. A földesurak a jobbágyoknak és a zselléreknek a pénzadó megfizetése napjául mindenkor Szent György-napot rendelték. Fél és negyed telkekre meghatározták az ajándékokat és a tűzifa (karácsonyfa) szolgáltatását. Mivel az instrukció a pénzadót és egyéb szolgáltatásokat féltelkes, negyedtelkes jobbágyokra és zsellérekre határozta meg, ezért csak ilyenek élhettek a faluban. A jobbágyok által robotban megmunkálandó majorság területét az instrukció elején öt, később hat holdban állapították meg. Büntetések kilátásba helyezésével rendelkeztek arról is, hogy a földesúri tiszteknek vagy gondviselőknek, továbbá a falubeli elöljáróknak, a falu által hozott végzéseknek a jobbágyok engedelmeskedjenek.