Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

IV. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Liditneckert András)

renc, Janik György, Józsa Ferencné, Jungvert József, Kovács János, Köcski Józsefné, öreg Mészáros János, Molnár Ferenc, Molnár Jakab, Molnár János, Nagy Ferenc, Nagy Ferenc Istvánné, Nagy Imréné, Nagy János, Nagy József, Pál Antal, Piliskó János, Piliskó József, Pintér Andrásné, ifj. Rukk György, ifj. Sákovics János, Somogyi Antal, Sperl Jakab, Szabó Ádám, Szabó Pál, Szűcs György, Szűcs József, Ulrik György, Varga Ferencné, Varga István, Varga János, Varga József, Vörös György, Winkelman József. A berhidai nemesi közbirtokosság a XVIII—XIX. században Berhida birtoktörténete a XVIII-XIX. században Boronkay Ferenc és Radványi Judit három gyermeke közül kettőnek, Boronkay Juliannának és Boronkay Gábornak az utódaihoz kapcsolódott. 1810-ig a birtok egyik felén Baranyai Mihály és Boronkay Julianna, a másik felén Boronkay Gábor és Alapy Julianna utódai gazdálkodtak. A XVIII. század első felében a Boronkayak többnyire nem laktak Berhidán, a birtokon folyó gazdálkodást egy Vörös István nevű ispán irányította. Boronkay Julianna dédunokájának, Csepreghy Annának a férje, Péchy András - az eperjesi királyi tábla elölülője - elégedetlen volt az ispán tevékenységével, s már 1747-ben arra az elhatározásra jutott, hogy a birtokot zálogba adja.

93 Az 1750. szeptember 13-án megkötött szerződés alapján Péchy András, mint Csepreghy Annától származott Anna nevű leányának gyámja, 5500 rhénes forintért tíz esztendőre zálogba adta Berhida fele részét malom, kocsma, mészárszék és más haszonvételekkel együtt Rosos János szentkirályszabadjai nemesnek. Rososnak a jószág kiváltásakor 800 forintig lehetett követelése a zálogba vétel ideje alatt a birtokon emelt épületekre. A zálogba vett jószágot a többi birtokos részétől elválaszthatta.

94 Berhida másik felének a birtokosai, a Boronkayak 1750. október 14-én tiltakoztak Berhida fele részének árendába adása ellen. 1751-ben is több lépést tettek a zálog megszüntetésére, pert is indítottak, de nem értek el semmilyen eredményt.

95 Péchy András leányát, Annát 1755-ben feleségül vette a Turóc és Zólyom megyéből való beniczei, micsinyei és pribóczi Beniczky Antal, Komárom és Veszprém vármegye táblabírája. Házasságuk első éveiben Ászáron laktak, Beniczky a perváti és a némái pusztát árendában bírta.

96 A zálogos esztendők elteltével, 1760-ban rájuk hárult a berhidai birtok kiváltásának terhe. Beniczky 1760. szeptember 10-én és 11-én 5000 forint és 100 arany kölcsönt vett fel Péchy Gábortól, Jeszenák Jánostól és Bohuss úrnőtől, s 1760. szeptember 13-án 5829 forintért a birtokot kiváltotta a zálogból.

97 Beniczkyt később is nagy összegű tartozások terhelték. 1782 és 1789 között 12 alkalommal fizetett a kölcsönök törlesztésére és kamataira. Csak a kamatokra évente többszáz forintot fizetett ki, s 1788-ban csupán a veszprémi püspöki szemináriummal szemben 5040 forint adóssága volt.

98 Az adósságok ellenére a birtok jól jövedelmezhetett, mert évtizedekkel később a tanúvallomások a birtok felvirágoztatásáról és Beniczky első felesége, Péchy Anna idejében az urasági birtokon folyó vidám társasági életről is szólnak.