Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)
IV. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Liditneckert András)
Veszprémi István, a zálogból való kiváltás óta Beniczkyék ispánja, 1797-ben a tanúvallomásában elmondta, bogy a kiváltáskor „a fekvő fundusokon kívül semmi instructus fundus úgymint ökrök, szekér, ló s kotsi vagy birkák, semmi sem adattak által... A mostani udvar puszta volt, és semmi egyéb épület nem volt rajta, hanem azon már akkor is rozzant állapotban lévő ház, melyben Rosos urnák birkássa lakott, utóbb pedig az általvétel után, míg fen állott, én és tselédeim laktunk benne, volt a végiben is egy dűlőfélben lévő birka fészer, mely osztán két esztendő múlva magában össze dűlt." A birtok átvétele után Beniczky építkezni kezdett: „Hanem az általvevés után való esztendőben kezdett épülni, és el is készült a régibb és az uttza felől fekvő épület, és akkor ősszel Demeter napján Aszárrul ide költözködött a Beniczky öreg úr mindenestől." 99 Maga Beniczky 1763. szeptember 25-én kelt levelében azt írta Péchy Andrásnak, hogy berhidai házuk Szent Mihály napjára elkészül és szüretkor már benne laknak mindenestől. 100 Beniczky épületeket emelt a belső telkén, a határban irtásokat tetetett, a meglévő szőleihez újabbat vásárolt, bérletbe vette a bortizedet, kedvezményekkel igyekezett rávenni a jobbágyokat és a környékbelieket a szőlőültetésre, birkatenyésztéssel foglalkozott, csárdát és malmot építtetett. Az ispán a tanúvallomásában 1797-ben részletesen szólt az első asszony társaságkedvelő vidám életviteléről: „ezen úri ház akkori időben sokkal fényessebb volt, és sokkal több költségek lettek azért, mivel grófok és más papi s világi urak, hol több, hol kevesebb időkig itten mulattak és tractáltattak. Sőt emlékezem arra is, hogy gróf Smideg, iszkaszentgyörgyi gróf, generális Rusinczky mindnyájan feleségeikkel és tselédgyeikkel együtt három egész nap öszveséggel harminczkét személlyek és harmincznégy lovak itten tartattak s innen jártak a körül belől való erdőkre vadászni. Azon kívül a berhidai tekintetes földes urak companiástul edgyütt majd minden második vasárnap vagy innepnap, kivált farsangi időben tractáltattak." Péchy Anna háromszor látogatta meg szüleit Sáros megyében, ilyenkor két kocsival, cselédekkel ment. Kereste a társaságot: „a mulattságot felette igen szeretvén és a tánczba telhetetlen lévén az első asszonyság, azért utakat is tett, itthon pedig ha valamellyik jobbágy a vagy tseléd meg házasodott, annak bort, búzát, hust elegendőt adatott." Péchy Anna 1768. február 2-án elhunyt. Id. Beniczky Antal másodszor is megházasodott. Medgyesi Somogyi Zsófiát vette el feleségül, aki mintha éppen ellentéte lett volna Péchy Annának. Róla inkább a betegsége kapcsán maradtak fenn emlékek, életvitele puritán volt, alig mozdult ki a házból. Id. Beniczky Antal halála után Somogyi Zsófia és Péchy Anna fia, ifj. Beniczky Antal maradt a birtokon. 1797. április 15-ig, ifj. Beniczky Antal haláláig együtt gazdálkodtak a birtokon, amelyet a konvenciós cselédek - juhász, kocsis, jáger, szolga - és a külső csárdás tanúvallomásai szerint a visszavonultan élő Somogyi Zsófia az ispán segítségével, a takarékosságra ügyelve irányított. Az ifjabb Beniczkyből hiányzott a kezdeményezés, semmiben sem mert önállóan cselekedni, örömét legfeljebb a lovakban meg a pipáiban lelte. Nem is nősült meg, így amikor elhunyt, Baranyai Mihály és Boronkay Julianna ágán bekövetkezett a magvaszakadás. 101 A Boronkayak leszármazási táblájának részlete mutatja a berhidai közbirtokosság történetében vezető szerepet játszó Beniczky, Késmárky-Sidó-Szmrtnik és Boronkay ágakat:
