Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

IV. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Liditneckert András)

Az új telepesek lakható épületekbe költözhettek. 1759. március 23-án Nagy Márton, Fekete Imre, Ispaics György, Szántó Mihály, Szabó Benedek, Vörös Ferenc, Rácz András, Kovács Ferenc, Kozma János, Szabó János, Csizmazia István, Kozma István, Pintér Márton, Kovács István, Sági Ferenc, Huszár István, Csizmazia Márton, Csurgai István, Takács Márton, Varga György, 1759. november 20-án Sós Ferenc, 1759. december 23-án Ispaics István, 1760. május 22-én Böröczki György, 1760. július 7-én Kaszás István, 1761. január 4-én Sákovics Mihály, 1763. március 3-án Szűcs István, 1763. március 17-én Nemes Mátyás fizetett a házáért vagy megkezdte a vételár törlesztését.

65 Az uraság a Losonczy-féle házat megtartotta magának, de azonnal árendába adta. A telepesek közösen, mint kommunitás, 1763-ban megvásárolták a volt peremartoni nemesi kommunitás épületeit, azután azokat szintén árendába adták. A kocsma, csárda, malmok, mészárszék jövedelmét a helység évi árendájának fizetésére fordították, a hiányzó összeget a telepesek között felosztották. A befizetett évi árenda a káptalan peremartoni kasszájába folyt, ahonnan törlesztették azokat a kölcsönöket, amelyekből a káptalan 1759-ben kifizette az elköltöző peremartoni nemeseket. Ugyanebből a kasszából fizette később a káptalan a peremartoni templom felépítésének költségeit is.

66 A telepesek már 1759-ben plébánost kértek maguknak. 1762-ben Nagy Benedek a tanító Peremartonban, aki megvásárolt két házat a faluban. O lett a helység jegyzője is. A református iskolaházat és a prédikátori házat (az egyik Losonczy ház) eladták. A vármegye 1768-ban 1500 forintért megvette a nagyobbik Losonczy házat a káptalantól kvártélyház céljára. Az évi árenda fizetése mellett a házak vételárának törlesztése is terhelte a telepeseket, akik közül 1791-ben, a szerződés lejártakor még 14-en tartoztak a ház árával a káptalannak.

67 A Mária Terézia által elrendelt úrbérrendezés idején Peremarton az 1759. évi telepítési szerződés vagy kontraktus szerint szolgáló helység volt, ahol 1768. december 14-én Saller György öregbíró, Nagy Márton, Mészáros Ferenc, Sákovics Mihály, Szekeres György esküdtek és Nagy Benedek nótárius a vármegye kiküldötteinek elmondta, hogy a lakosság szabadmenetelű, robottal nem szolgálnak az uraságnak, de forspontot adnak. Malmuk, tűzre való erdejük és legelő mezejük elegendő van, de szőlőhegyük nincs. A helységnek nagy megterhelést okoz a gr. Zichyvel négy esztendeje folyó határper. A kilenc kérdőpontra adott válaszokat tartalmazó iratra rányomták a helység 1768-ban készített pecsétjét.

68 Az 1768. december 22-én kiadott úrbéri tabella szerint a helységben a telkek és a lakosság megoszlása: 33 telkes jobbágy 21 b

/s telekkel, 29 házas zsellér és 22 hazátlan zsellér.

69 w

k telkesek: Nagy Márton, Szabó Benedek, Szántó Mihály; 7s telkesek: Böröczky György, Fekete Mihály, Ispaics György, Karcsú György, Kovács János, Kozma János, Mészáros Ferenc, Rácz András, Sákovics Mihály, Szabó János, Szekeres György, Varga György, Varga István, Vörös Ferenc; % telkesek: Csizmazia Márton, Horváth István, Huszár István, ifj. Ispaics György, Kovács István, Legáth Mihály, Papp Márton, Piliskó István, Saller György, Sági Ferenc, Szabó Imre, Tóközi János, Tóth András, Varga János; % telkesek: Inotai István, Nagy János;