Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

IV. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Liditneckert András)

házas zsellérek: Bláskovics Tamás, Bognár Mátyás, Bognár Mihály, Bóka János, Csizmazia István, Dan János, Kovács György, Kovács Mihály, Kozma István, Mihlovics János, Molnár János, Nagy István, Nagy Mihály, Nagy Pál, Németh János, Pásztor János, Pintér Márton, Simon György, Soós Ferenc, Szabó József, Szabó Márton, Szekeres Ádám, Székölyi György, Takács Márton, Tatár György, Tóth Mátyás, Tóth Pál, Varga György, Varga István; hazátlan zsellérek: Bokréta István, Csizmazia Szabó József, Élő István, Esői György, Fáith Mátyás, Hérics Márton, Kapronczai János, Lakatos Mihály, Lengyel Márton, Mészáros Márton, Mészáros Péter, Molnár Ferenc, Munkácsi József, Németh Mihály, Raidi István, Rósa Mihály, Rudi Mihály, Stefka János, Szecskás István, Takács Ferenc, Takács Horváth István, Varga István. Az úrbérrendezés idején a lakosság megosztott volt abban a kérdésben, hogy az 1759. évi, 32 évre szóló telepítési szerződés vagy az új úrbéri rendelkezések szerint célszerű-e teljesíteni a földesúrnak járó szolgáltatásokat. Nagy Márton többszöri helységbíró és Nagy Benedek iskolamester és jegyző az 1759. évi szerződés megtartásáért kardoskodott, a többiek kezdetben a régi szerződés felbontását akarták. Annyira kiéleződtek az ellentétek közöttük, hogy a többség hamarosan Nagy Mártont és Nagy Benedeket azzal vádolta, hogy a helységben elindították a „zűrzavart és zenebonát", emiatt a helységből való eltávolításukat követelte. A káptalantól azt kérték, hogy „földesúri hatalmával közülünk őket és helységünkből kiirtani kegyesen méltóztassék".

70 Az úrbérrendezéskor a jobbágyok módosítani akarták az 1759. évi szerződésüket.

71 A földesúrnak vissza akarták adni a malmok, kocsmák, mészárszék jövedelmeit cserébe az évi árenda csökkentéséért. Erre a káptalan egy új, 10 pontból álló szerződést készített, amit 1770. január l-jén a jobbágyság képviselői is aláírtak. A szerződéshez ugyanazon a napon egy hat pontból álló kiegészítés is készült. Az új szerződés az 1300 forintos évi árenda helyett új szolgáltatásokat vezetett be. Minden egész telek után 10 forint füstpénzt kellett fizetni. A kilencedet 4 forint készpénzért megválthatták, de a tizedet kötelesek voltak természetben kiadni. Fonás helyett zsákadási kötelezettségük volt. Négy hosszúfuvart tartoztak teljesíteni esztendőnként, azonkívül a malmokhoz szükséges szerszámfát a Bakonyból hazaszállítani. Kocsmát Szent Mihály-naptól karácsonyig tarthattak, mivel határukban nem volt szőlőhegy. A szerződés kiegészítése szerint egy egész telekre 80 pozsonyi mérő, azaz 40 hold földet adott a káptalan a jobbágyoknak két vetésre. Mivel ez 18 holddal több volt az úrbéri rendelkezések szerinti járandóságnál, a többletért négy napi marhás és négy napi kézi robot járt a földesúrnak kaszálás és takarodás idején. A tilos erdőben való makkoltatást az uraság fizetség nélkül megengedte nekik, de saját költségükön erdőkerülőt kellett tartaniuk.

72 Hamarosan a faluban megváltozott a hangulat a szolgáltatások kérdésében. A peremartoniak által 1770. augusztus 12-én az úrbéri törvényszékhez beadott folyamodvány 12 pontban foglalta össze a jobbágypanaszokat. Most már a folyamodók is úgy látták, hogy az új szerződés terhesebb a réginél, ezért ők is a régi szerződés mellett akartak maradni. Kimutatást készítettek, amelyben a régi és az új szerződés szerinti terheket összevetették. Úgy látták, hogy a régi szerződés szerint fizetett 1300 forint árendából két kétkerekű búzás malmuk évi 400 forintot, a falubeli kocsma és a külső kocsma vagy csárda 230 forintot, a mészárszék