Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
III. Középkor (Rainer Pál)
meg. A káptalan átadta a bencéseknek a II. András király hamis adományából - Gizella királyné koronájáért kárpótlásul kapott - Arács, Aszófő, Örvényes és Udvari (valamennyi Zala vármegyében) birtokrészeit, minden tartozékával és népeivel együtt, amelyeket a bencések korábban már birtokoltak. Cserébe a bencések átengedték Szőlős 172 és Gelemér (másként Kőalja) 173 nevű részbirtokaikat (Veszprém m.), szintén tartozékaikkal és népeikkel egyetemben a káptalannak. 174 E birtokcserével a veszprémi káptalan megszűnt Arácson birtokos lenni. Az oklevélben szereplő Rénold ispán, bencés tiszt, nemes jobbágy nem katonai, hanem birtokigazgatási feladatokat látott el. Hasonló feladatköre volt Arácsi István ispánnak, szintén nemes jobbágynak, aki 1312-ben egy felsődörgicsei 175 , 1322-ben pedig egy szőlősi vonatkozású ügyben szerepelt. 176 A káptalan azonban utóbb megbánta a cserét, mert Arácsot visszafoglalta. Bebek István országbíró, miután János tihanyi apát 1360. november 8-i jelentéséből értesült a történtekről, november 15-én Visegrádon kelt oklevelével - hivatkozva az 1337-es csereszerződésre - utasította a somogyi konventet, hogy 1361. január 13-án küldje ki emberét az arácsi birtokrész határjárására és az apát részére való visszaiktatására. A beiktatásnak azonban 1361 vízkeresztjén Dámján - személyéről alább még lesz szó - ellentmondott, mire az országbíró az új tihanyi apáttal, Miklóssal (1361-1370) szemben megidéztette őt. 178 Az 1240-es évektől már világi birtokosokat is ismerünk Arácsról. 1243-ban a veszprémi káptalan előtt Nyír nemzetségbeli Felicián és András egész arácsi birtokukat (possessio) - 57 hold földet, 9 szőlőt, 1 erdőt és 3 szőlőművest - 17 márkáért eladták a tihanyi apátságnak. A szőlőkből 6 a Myhaluka (Mihályluka) nevű szőlőhegyen volt, egyfelől a tihanyi bencések, másfelől Cumpurd szomszédságában, 1 Magyaré szőlőhegyén, 2 pedig Paloznakon. A szőlővel és az erdővel együtt a kés és fejsze út (amit bárdnak is neveztek) is az apátságé lett. A szőlőművesek Cybur, Marco, a fia és Marcello, a testvére voltak. 1 ' 9 1244-ben szintén a veszprémi káptalan előtt, miután Benedek bélai ispán egész arácsi birtokát (possessio) földekkel, szőlőkkel, kaszálókkal, berkekkel s minden egyéb tartozékaival - kivéve a Paloznak határai közt bírt földjeit - 8 márkáért egy évre lekötötte a tihanyi apátságnak, s miután az összeg felét egy év múlva sem tudta megfizetni, most újabb 8 márkáért örökre eladta Ichk apátnak. 180 1354. március 2-án I. Lajos király Veszprémi Tamás fia Damjánnak adományozta Arácson, a „horonnépe" nevű - közelebbről nem ismert - királyi szolgálónépek (condicionarii) 4 kuria-telkét. A beiktatásnak azonban Pertold tihanyi apát (1350-1358) ellentmondott. Ezért Dámján az apátot 1355. április 10-re Drugeth Miklós országbíró (1354-1358) elé idéztette. A per hosszan folyt az országbíró előtt, aki a felek okleveleinek bemutatása után, köztudomással való bizonyítást rendelt el arra nézve, hogy Arács egészen a tihanyi bencéseké volt-e, avagy volt-e ott még 4 telke a királyi condicionariusoknak is. A vizsgálat részleteit nem ismerjük. 181 Végül a 4 telket Damjánnak ítélték meg. Ő a beiktatásnál - a veszprémi káptalan 1355. december 21-i oklevele szerint - ebből egyet lelke üdvösségéért átengedett a tihanyi monostornak. (Ez az utolsó ismert magánadomány a tihanyi bencéseknek.) 182 Úgy látszik, Pertold utódja, Miklós apát (1361-1370) nem akart beletörődni a monostorára nézve kedvezőtlen ítéletbe és kísérletet tett a másik 3 telek megszerzésére is. Az országbíró - immárom Bebek István (1360-1369) - azonban 1361. február 28-án Miklós apátot elmarasztalta, s a 3 kuria-telket örökre Damjánnak ítélte oda. 183 A Tóthnak mondott Tamás fia Dámján azonban nem sokáig örülhetett győzelmének, mert néhány év múlva örökös nélkül halt meg.
