Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
III. Középkor (Rainer Pál)
1368. Junius 18-án I. Lajos király a (Vörös)Berény melletti erdőben, vadászó helyén kiállított oklevelével Dámján arácsi birtokait - szántóföldekkel, rétekkel, erdőkkel, szőlőkkel, szőlőhegyekkel, vizekkel és más hasznaikkal - továbbá az ugyanazon Arács birtokban lévő más királyi részeket is, hasonlóképpen hasznaival és tartozékaival egyetemben, János fia Miklós és Péter kúriai jegyzőknek, testvérüknek, Ágostonnak és két leánytestvérüknek, Erzsébetnek és Borbálának adományozta. 184 A megadományozottak beiktatásának azonban úgy Miklós tihanyi apátúr, mint Veszprémi Pál fia Péter - az elhunyt Dámján rokona - ellene mondtak, ezért megidézték őket a királyi személyes jelenlét bírósága elé. Az 1368. november 16-i tárgyalásra azonban Miklós apát nem jelent meg, ügyvédet sem küldött, ezért Bebek István országbíró megbírságolta. Az 1368. december 28-i újabb tárgyaláskor az apát irataira hivatkozott. Ezeknek a bemutatását az országbíró 1369. április 8-ra túzte ki. Az április 8-i tárgyaláson az apát újfent nem jelent meg, mire az országbíró ismét megbírságolta és május 1-jére elrendelte a kúriai jegyzők birtokba való beiktatását. A beiktatás eme második, 1369. május 1-jei kísérletét Sári Iván fia Miklós királyi ember és János testvér, fehérvári keresztes konventi ember végezték. A beiktatásnak korábbi ellenzői újra ellene mondtak. Miklós apát nevében tisztje, Móricz jobbágy, Pál fia Péter nevében pedig István fia György. Erre újabb idézés, majd május 15-én újabb tárgyalás következett. Miután a felperesek ügyvédje, Péter deák 7 oklevelet mutatott be - 1. Lajos király adománylevelét, 1368. június 18., 2-3. a fehérvári keresztesek idézőleveleit 1368. november 16-ra és december 28-ra, 4-6. Bebek István országbíró három bírságlevelét, 1368. november 16., december 28., 1369. április 8., 7. Bebek országbíró ítéletlevelét, 1368. május 1. -, követelte, hogy Miklós apát is mutassa be iratait. Ez 4 oklevelet vett elő: 1. II. Istvánét 1118-ból, 2-3. az 1243. és 1244. évi birtokvásárlásokét, 4. az 1337. évi birtokcsere-szerződést (fentebb már valamennyiről szó esett). 185 Miután az 1337-es oklevélben a veszprémi káptalan vállalta az apátság megvédését a cserebirtokra nézve, az országbíró augusztus 22-re a káptalant is megidézte. A kitűzött határnap előtt azonban Bebek István országbíró meghalt, s hivatali utódja, Szécsi Miklós (1369-1372) a tárgyalást 1370. január 8-ra halasztotta. Ekkor a veszprémi káptalan dékánja II. András király 1222. évi (hamis) adománylevelével - erről is szó esett már korábban - 7 arácsi mansiót (háznépet) igazolt. Miklós apát pedig emigyen érvelt: II. István 1118-as oklevele 10 háznépről szól, az 1222-es és 1337-es oklevelek pedig 7 háznépről. Mivel pedig Arácson jelenleg (1370ben) csak 17 ház van, ezért a kúriai jegyzőknek szóló 1368-as adománynak nincs jogosultsága. A felperesek prókátora, Péter deák viszont azt hangoztatta, hogy a II. Istvánféle oklevélben említett 10 ház nem Arácson, hanem másutt keresendő, a helységnév ti. hiányzik az 1118-as oklevélből. Arácson az 1355-ben Damjánnak ítélt 3 telken kívül még 22 telek található. Ezekből 8 a tihanyi apátságé (hetet a veszprémi káptalantól kaptak cserébe 1337-ben, egyet Dámján engedett át nekik lelki üdvéért 1355-ben), a többi 14 meg királyi conditionariusoké (7 udvarnokoké, 7 szőlőmíveseké), s ezen királyi telkeket a tihanyi apátok 70 vagy több év óta jogtalanul bírják, de ha vétel útján szereztek is valamit, az a királyi engedély nélkül érvénytelen. 186 A mondottak alátámasztására Péter deák bemutatta Bebek István országbíró 1361. február 28-i ítéletlevelét - lásd fentebb -, amelyben 3 kúriát Damjánnak ítélt oda. 187 Már Erdélyi László bencés történész is furcsállotta 1908-ban, hogy Miklós apátnak és tanácsadóinak eszükbe sem jutott az 121 l-es nagy összeírás, amellyel igazolhatták volna, hogy monostoruknak Arácson legalább 23 háznépe volt, amihez az 1240-es években még 33 márkáért további birtokokat vettek, s 1337-ben is kaptak 7 tel-