Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

XIII. A Savanyúvíztől a világfürdőig (Lichtneckert András)

mátus egyház és Varga György a Savanyúvízen bort mértek. Utóbbinak a leveles színjét Thurszky tiszttartó 1798. június 11-én felgyújtotta. Ezt Varga Ádám savanyúvízi politikai biztos bizonyította. 1792-ben Sándor főherceg, az ország nádora meglátogatta Füredet. 1821-ben és 1824-ben József nádornak a felesége keresett gyógyulást a Savanyúvízen. Az uralkodóház tagjainak látogatásai is serkentőleg hatottak a fürdőtelep fejlesztésére, de a nagy építkezéseket a tűzvészek kényszerítették ki a tulajdonosoktól. Á fejlődéshez hozzájárult a Szentgyörgyi Horváth család az 1790-es években a Horváth-ház megépítésével. Fülöp József veszprémi postamester 1813-tól a fürdőidény alatt ellátta a postaszolgálatot, majd 1816-ban az apátságtól kapott telken a Horváth-ház mellett földszintes épületet emelt (később Terézia-udvar). A kamarai időszakban, 1793-ban az alsó traktérházra emeletet húztak. Lechner Mátyás udvari építész tervei alapján megkezdték egy másik vendégfogadó építését, amelyre 11 981 forintot költött. Ez volt a későbbi Nagyvendéglő. Elkészült az Ó-fürdőház és a forrás márvány foglalatot kapott. A napóleoni háborúk idején katonai kórház működött a telepen. Oesterreicher tervei alapján 1795-ben felállították a faluban a Thurszky-féle házban a szegények kórházát. A fürdőn 1822-ben a vendégek megbetegedett cselédeinek és más szegényeknek a gyógykezelésére 400 forint alaptőkével felállított kórház kezdetben négy ággyal működött. A fürdőkultúrában a XVIII. században a Balaton jóformán semmilyen szerepet nem játszott. 1783-ban Szily József, Pest vármegye alispánja, majd 1821-ben József főherceg, nádor számára készítettek fürdőházat a Balatonon. Levéltári adatok szerint az 1821-ben Oesterreicher által építtetett fürdőház összeomlott. Ezek után az apátság 1822ben felállíttatta hat szobácskából álló fürdőházát, amelyet 1836-ban megnagyobbítottak. 1826. augusztus 15-én kitört tűzvész a telepet elhamvasztotta. Az alsó traktérházat ezután nem építették újjá, hanem a zsidó vendéglőt átépítve 1830-ban megnyitották az Arany Szarvas vendéglőt, a későbbi Kisfaludy vendéglőt. 1834 júliusában ismét leégett a fürdőtelep, a Horváth-ház, a Tallián-ház (később Keglovics-ház), a Fülöp-ház (később Fittler-ház), a Nagyvendéglő (később Grand Hotel), az Ó-fürdőház (később Klotild udvar). A tűzvész után, Bresztyenszky Béla apát idejében Packh János tervei alapján nagy építkezés kezdődött a fürdőtelepen. Ecsy László 1835-től a Savanyúvíz építési felügyelőjeként, 1836-tól fürdőfelügyelőjeként 50 éven át dolgozott a telep fejlesztéséért. Tevékenységét az 1836-ban kiadott fürdői rendtartás szabályozta. 1835. augusztus 21-én elkezdték és 1836 végére felépítették az Uj-fürdőház kétemeletes épületét. 1838-ban kialakították a sétateret. Emeletráépítéssel, kávéházzal, étteremmel bővítették a Nagyvendéglőt. Több alkalommal is megnagyobbították a hidegfürdőt, 1851-ben a férfiak számára új közfürdőt létesítettek. 1841 és 1846 között felépítették az új kápolnát. Rendezték az angolparkot. 1844-ben lövöldét építettek, amelyet 1852-ben áthelyeztek az angolkerttől északra. Az 1816-tól a Fülöp-házban működő postafiók 1851-től önálló postahivatal lett. 1839-ben Fürdőhelyi Bizottság, 1842-ben pedig gr. Zichy Ödön szervezésében Szépészeti Társulat alakult. 1839-től nyomtatásban kiadták a fürdővendégek névsorát. A vendégek száma az 1820-as években, de még az 1830-as évek első felében is 4-600 körül mozgott, 1836tól 1000 és 2000 között volt, és először 1847-ben haladta meg a kétezret. Áz 1840-es években az apátság 140, a magánházak 160 szobája várta a fürdőtelepen a vendégeket. Balatonfüred a reformkorban a reformkori értelmiség és a politikai vezető réteg kedvenc találkozóhelyévé vált.