Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

XI. Balatonfüred irodalmi életének nagy korszakai (Ács Anna)

sűnek tartja "1790-ben írt két röpiratát. „A magyar asszonyok prókátora a Budán öszvegyűlt rendekhez" és folytatása, „A ferjßak felelete az asszonyokhoz" a nők részére követelt egyenlő hivatalviselési jogot és országgyűlési képviseletet a nők egyenjogúsítását sürgetve. Az év második felét Horváth szinte teljességgel távol töltötte birtokaitól, Budán és Pozsonyban időzött nemzeti történelmünk mozgalmas időszakában. Költői verseny Füreden 1791 nyarán Horváth Ádám a Füreden nyaraló Hadik grófnőtől meghívást kapott 1791 egyik nyári napján. Az invitáláskor jelezték, hogy a társas szórakozáson a költőnek módja nyílik majd „orátori ékességei" megcsillogtatására. A parthoz közeli kastélyban vidám társaság gyűlt össze július 4-én: királyi személynök, vicispánok, huszárkapitányok, lengyel mágnások mulattak muzsikaszó mellett, dacolva a kint tomboló viharral. A véletlennek köszönhetően a vendégek között három verselő is akadt: Horváth mellett Péczeli József, az ismert műfordító és Sommsich László tanácsos, aki latinul verselt, főleg önmaga szórakoztatására. A jókedvű társaság a hangulat tetőfokán elhatározta, esti hajókázásra indul a „Füred Nimfája" nevű hajón. A Balaton éppen megcsendesedett az egész napos háborgás után. Ennek örömére a királyi személynök indítványozta, a három költő verselje meg a nap eseményeit. Versenyt hirdettek, az értékelést a hajó közönségére bízták. Horváth rögtön improvizálta verse első négy sorát. Aztán papírt és ceruzát kért, és újabb hat sort írt. 0 készült el elsőként, a társaság éljenezve fogadta az ódai emelkedettségű költeményt, különösen annak jól sikerült csattanóját, lezáró két sorát. Míg Horváth a vendégeknek költeményét értelmezte, Sommsich is elkészült a maga latin nyelvű disztichonjaival. Rövid, mitológiai utalásokkal teli verset olvasott fel. Horváth azonnal elkérte tőle és elismerő sort írt alá. Péczeli nehezen engedett a rábeszélésnek. A hosszú hajóúton inkább a zenét hallgatta és barátjával, Horváthtal beszélgetett a műfordítás műhelytitkairól. Csak akkor adta elő versét, amikor a hajó már a füredi kikötő felé vette útját. A közönség kitörő lelkesedéssel fogadta a képzelet szülte költeményt, amelynek csattanója Horváthénál frappánsabbra sikerült. Horváthot kissé sérthette, hogy nem ő kapta a legnagyobb elismerést, viszont övé lett a díjkiosztás, az értékelés dicsősége. Jellemző költői, emberi magatartására: másnap már mentséget készített, amiben reálisan felmérte mindhármuk költői teljesítményét, önmagáról azt írva, hogy annak tett eleget, amit elvártak tőle, hűen lefestette a napot, illetve az estet. Feltehetően ez lehetett az első költői verseny a Balatonnál, amelyet csak egy évtized múltán követett újabb, hasonlóan maradandó emlékezetű. De már Horváth nélkül... Füredi terve, gazdálkodásának és magánéletének válsága Horváth verses csillagászati értekezését sok huzavona után végül 1791-ben adták ki Pozsonyban. Szerzője a kötet előszavában így magyarázta célját: „Hogy Nemzetünknek köz népét is a felségesebb tudományokhoz a mennyire lehet hozzá szoktassam." Nemes volt a cél, s a mű sem lett hatástalan. Az oktató, kultúrtörténeti nevezetességű munkáról, amely ifjú Sándor Lipót főherceg pártfogásával jelent meg, elismerően szólt Ráday, Csokonai s később mások is méltatták érdemeit. Még ez évben megírta a Uol-Mi újabb kötetéhez az előszót Füreden. Ebben megfogalmazta, hogy el kell jönnie annak a boldogabb időnek, amikor művét egy közönséges Nyelvművelő Társaság adhatná ki. A nyelvművelő társaság előzményei két évvel korábbra nyúlnak vissza. Széchenyi Ferenccel egyeztette terveit, és beszámolt róla Baróti