Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
XI. Balatonfüred irodalmi életének nagy korszakai (Ács Anna)
Szabó Dávidnak, Rádaynak, Kazinczynak és Szentgyörgyi sárospataki professzornak. A részletes koncepciót Széchenyi Ferenc megbízásából 1790-ben dolgozta ki „Rövid tudósító Levél" címmel, ami Budán meg is jelent nyomtatásban az év június 29-én. A röpirat megfontolásra érdemes nyelvművelő gondolatai szolgáltatták az alapját az 1790-91. évi budai diéta alkalmával Széchenyi Ferenc házánál tartott megbeszélésnek. A Hol-Mi második kötete 1792-ben Győrött jelent meg, míg a harmadik - ugyancsak az évben - Pesten került ki a nyomdából. Zákonyi Ferenc véleménye szerint a két versfüzet verseinek többsége Füreden keletkezett. Horváth Psychológiáját csak 1790-ben bírálták el. Az ünnepélyes díjátadásra a következő év januárjában került sor. Horváth ugyan nem nyerte el az aranyat, de munkája megjelent nyomtatásban egy év múlva Pesten. Csokonai, aki 1792 őszétől levelezett Horváthtal, verses levelében rögtön méltatta írójának sokoldalúságát, tudós érdemeit. Horváth műve az első magyar nyelvű lélektan egyöntetű tudományos műnyelvvel, de szerzőjének csak később hozott igazi sikert, elismerést. A Psychologin kiadását követte a Felfedezett titok című regénye, amely a szerző nevének és a nyomdának a feltüntetése nélkül jelent meg. A korabeli olvasó előtt azonban nem lehetett titok, kinek a műve. A szentimentális regény önéletrajzi elemek beépítésével a szabadkőművesség védőirata. A szántódi bérletet a kamarai tisztekkel való összeütközése, a szerinte túlzott követelések miatt felhagyni kényszerült az 1790-es évek elején. Nem is lehetett igazán jó gazda, hiszen a gazdálkodás terén alig voltak előzetes tapasztalatai. Helyzetét tovább nehezítette az évek óta kedvezőtlen időjárás. Füreden éveken át élt feleségével névleges házasságban, míg végül 1793-ban békés egyezség mellett elváltak. Mivel gyemekük nem született, megállapodtak, hogy az új házat - jelentős terheivel együtt - Horváth kapja, régi házuk a feleségéé marad. Feltűnően gyorsan, ez év szeptemberében újranősült. Egyik barátjának rokonát, Sárközy Jusztinát vette nőül. A pár Füreden lakott, Horváth maradék birtokán gazdálkodott. Idejük egy részét felesége somogyi, Nagybajom környéki birtokain töltötték. Mint hamarosan kiderült, Horváth számára az űj frigy sem hozta meg a kívánt boldogságot felesége féltékeny, veszekedős természete és csekély szellemi képességei miatt. Ismét földmérést vállalt, s tartozásai nagy részét - bár 1796-ban el kellett adnia némely birtokát - sikerült visszafizetnie. Gondjai ellenére nem hagyott fel a literatúrával. Az 1790-es évek első felére datálhatjuk a Tétényi lány című történelmi vígjátékát, amely csak 1816-ban jelent meg nyomtatásban. A mondákra alapozott mű egyik szereplőjét Horváth a tihanyi barlanglakásokba menekítette, prépost hőse pedig Felsőörsön élt. Bizonyára Oroszy Juliannától való válása után sem szakította meg kapcsolatait tótvázsonyi rokonaival. Jogot végzett sógorát szolgabírónak választották. Oroszy Pál élénk társadalmi életet élt, baráti köréhez tartozott - többek között - a tudós helyi lelkész, Fábián József, a nyelvújító mozgalomba bekapcsolódó Somogyi Gedeon és a nyelvész, irodalomtörténetíró Pápay Sámuel. Horváth 1793-ban a krisztusi korba érve, irodalmi pályafutása csúcsára érkezett. A Hunniás megjelenésétől 7 kötete s ugyanannyi röpirata jelent meg, 1792-ben 3 kötete hagyta el a nyomdát. Tiszteletre méltó teljesítmény ez a gazdálkodó poétától, akit műfaji sokoldalúság is jellemez: eposzt, csillagászati, lélektani munkát, versesköteteket, szabadkőműves regényt, történelmi vígjátékot egyaránt írt, s emellett a kor minden számottevő folyóiratában publikált. Irodalmi hírnevét emelte kiterjedt levelezése, a magyar nyelv ügyében kifejtett tevékenysége és a róla szóló cikkek sora. Monográfusa, Németh József megállapítása szerint az 1787-től 1793-ig tartó időszakban Horváth