Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

XI. Balatonfüred irodalmi életének nagy korszakai (Ács Anna)

fesszora ajánlása révén került a városba, nem tudjuk. Függetlenségét megőrizte, hivatalt nem vállalt, földmérőként, kultúrmérnökként dolgozott. Mint egyik életrajzában megfogalmazta: „...csak annak dolgoztam, a kinek akartam." A sorozatos birtokviták, úrbéri perek pedig bőségesen adtak neki munkát. Hamarosan keresett szakember lett, szakmai hozzáértését, felkészültségét elismerték. Munkája főként a gazdagabb vidéki nemesekkel hozta kapcsolatba. Pápán tekintélyt szerzett szeretetre méltó egyénisége, daloló kedve révén is. Tagjai közé fogadta a városban nem hivatalosan működő irodalmi társaság, amely verselésre, külföldi írók, költők felvilágosult gondolkozást tükröző műveinek olvasására serkentette. A társaságban barátokra talált, köztük Kovács Ferenc műfordító, tanulmányíró mérnökre, akitől Horváth megtanult szabadon gondolkodni, kritikusan szemlélni a hazai társadalmi élet fonákságait. A pápaiak felismerték verselői tehetségét, felkéréseket kapott lakodalmi és névnapi köszöntők, halotti búcsúztatók és egyéb alkalmi versek írására. Horváth Pápán vált matematikusból poétává. A pénzkereseti forrást jelentő földmérés olykor irodalmi élményt is adott számára. Mivel oklevele feljogosította földet mérni bárhol az országban, alkalma nyílt megismerkedni az irodalmi érdeklődésű nagybirtokosokkal, így Széchenyi Ferenccel és Teleki Józseffel. 1782 végén megnősült. „Még 22 és fél esztendős koromban már párosodtam" írta Horváth. Lakodalma legkorábban 1782 őszén lehetett. Feleségét, Oroszy Juliannát feltehetőleg Pápán ismerte meg, ahova a tótvázsonyi birtokos Oroszyakat rokoni szálak fűzték. Valamelyik bálon, talán az 1782. évi emlékezetes vidám farsangoláson mutatták be az ifjakat egymásnak. Ha mégsem, akkor még ez év tavaszán Kishidegkút pusztabirtok felmérése során találkozhattak. E birtok Tótvázsonyhoz tartozott, a Pecsovics és az Oroszy család osztozott rajta. Az eredetét a XVI. századig visszavezető, előnevét legkorábbi birtokáról, a Balatonfüred község határában fekvő prédiumáról, Siskéről nyerő Oroszy család az 1700-as évek végén a Közép-Dunántúlon ismert s tekintélyes Veszprém és Zala megyei köznemesi famíliák közé tartozott. Kisszőlősön és Füreden is részbirtokosként tartották nyilván őket, szántóföldeket, erdőt és szőlőt birtokoltak. Oroszy Dániel, Julianna apja 1782-ben már nem élt. Az akkori családfőtől, a lány bátyjától, Páltól kérte Horváth feleségnek a 17. esztendejét még be sem töltött „szép Szűz Leányt". Juliannát előzőleg Sopronban taníttatták szülei, művelt, szép arcú, házassságuk kezdetén azonban még „igen félénk, bátortalan leányka" volt. Horváth számára a házasság társadalmi felemelkedést hozott, hiszen jómódú birtokosnemes családba nősült. De az ifjú földmérő poétát társadalmi felemelkedésre predesztinálta még származása, jogi és mérnöki végzettsége, sokirányú érdeklődése és végső soron tehetsége is. Házasságuk szinte idillien indult. „Olyan szépen kezdtek élni, hogy egy pár Angyalnak kellett ez egy pár Házast vélni" - emlékezett vissza később Horváth közös életük kezdetére. Bizonyára nejéhez, az Oroszy családhoz költözött Tótvázsonyba Horváth, a tágas kűria befogadta a boldog szerelmeseket. 1784-ben telepedtek át Füredre, közli Horváth monográfusa, Németh József. A füredi hagyomány korábbra teszi ezt az időpontot. Úgy tartják, már házasságkötésük kezdetétől, 1782-től Füreden élt az ifjú pár. Ezt a tradíciót örökítette át id. Bartha László ny. székesfővárosi tanácsjegyző Balatonfüreden 1906. szeptember 23-án elhangzott beszédében, amikor a helyi református templom falán avattak Pálóczi Horváth Ádám emléktáblát. Ennek némileg ellentmondanak Péterffy Ida kutatásai, melyek szerint maga Horváth 1785-re tette Füredre való költözésük idejét. Nem kizárt, hogy 1782 és 1785 között a fiatal házasok huzamosabb időt tölthettek Füreden az Oroszy család valamelyik házában. Egyrészt önállóságra való törekvésük indokolja ezt, másrészt pedig a füredi birtokok ügyeit Oroszy Pál nyugton rábízhatta ügyvédi képesítéssel is rendelkező sógorára, aki Füredről ugyanúgy indulhatott földmérő munkáira szerte a Dunántúlra, mint Tótvázsonyból. S az. is bi-