Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

X. Egyházak és intézményeik

Egyed Lőrinc négyéves orosz fogságból tért meg. A gyülekezetet szorgalmasan látogatta, a tizedet mindig beszolgáltatta. Felesége ezt nem állhatta meg szó nélkül. Egyed Lőrinc erre ezt kérdezte tőle: „Mond feleségem, mikor volt neked több pénzed: amikor fogságban voltam vagy most?" Az asszony többé nem bántotta a tizedfizetés miatt. 1946-ban vette fel a keresztségét Csopakon a Balaton vizében Fejes Jánosné s/ül. Szőllősy Katalin. Az ifjú asszony református családban nevelkedett, mint mondta, „jó református volt". A Csík testvérek által ismerte meg az adventista tanításokat, ők nevelték korán árvaságra jutott férjét a fővárosban, majd Arácson. Fejes János nagynénjét, Csík Juliannát édesanyjának tartotta. Hitben nevelték, de rábízták a döntést a keresztség felvételéről. Szőllősy Katalint szülei nem gátolták kitérésében, és férje sem támadta döntéséért. A későbbiekben eljárt vele a gyülekezetbe és Balatonszőlősre Csekőékhez, ahol Liebhardt László segédlelkész bibliaórákat tartott. 1948-ban keresztelkedett meg. A szombatot „megkapta" a munkahelyén, vasárnap dolgozott helyette. Csekő Józsefek szőlősi házának első szobájában 1949-től rendszeresen nyilvános előadások is elhangzottak. Szombat délutánonként itt gyűltek össze a füredi adventista gyülekezet tagjai nyáron és a más felekezetekhez tartozó érdeklődők. A Havasi lánvokat, Erzsébetet, Editet, Olgát és Valit, valamint Tósoki Jánosné szül. Dömötör Karolint Liebhardt László készítette fel a keresztségre. Tósokiné fiatalon ment férjhez, férje idősebb volt, durva, iszákos ember. Az asszony Csík Juliannától kapott lelki vigaszt. Gyermekei miatt nem hagyta el férjét, a Csík testvérek is biztatták, tartson ki mellette. A férje mérgében tűzre vetette a Bibliáját. A hamu közt csupán ez a részlet őrződött meg Ézsaiás könyvéből: „Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!" Az asszony ezt jelként értelmezte és újabb erőt merített belőle. 1949-ben a Havasi testvérek, Edit és Erzsébet, valamint Kőhalminé Jani Mária keres/telkedtek meg a gyülekezetből Székesfehérváron az Árpád fürdőben. Egv év múlva keresztelkedett meg Csekő Józsefné lánya, Zsuzsanna. A fiatal nőt Liebhardt László segédlelkész előzőleg nem engedte a keresztségre, mert sok világias vonást látott benne. A szintén szőlősi Szabó Kálmánné ugyancsak megkeresztelkedett. Tragikus sors az övé: a határbeli hegyen művelték a szőlőjüket, amikor a szovjet csapatok betörtek. A fiatalasszonyt elvitték, a segítségére siető férjét és édesapját pedig lelőtték. Visszakerülve Csekőné karolta fel az idegösszeroppanásból gyógyuló asszonyt. Szabóné eljárt vele a gyülekezetbe, vigasztalást talált az adventisták között. 1949-ben a kis közösség gyülekezeti helyiséget bérelt. Ezt megelőzően Banainé lakásán tartották istentiszteleteiket: fő ünnepüket, a szombatot, amely hitéletük központi eseménye az önkéntes hálaadományok összegyűjtésével, a gyülekezeti ének- és zenekar szolgálatával, a presbiter bevezető imájával, majd az azt követő prédikációval. Az ünnepi szertartást lelkipásztori imádság és áldásmondás zárja. Megemlékeznek még az üdvtörténeti ünnepekről, így a karácsonyról és a húsvétról is, azonban ezeket nem ünneplik a szombathoz hasonló munkaszünettel. Később a családi ház udvarán álló cipészműhelyt alakították át gyülekezeti célokra. 1949-től a Tűzoltó utcai bérelt helyiséget használták imaházuk felépültéig. A gyülekezetet látogatta Szűcs László fiatal felesége is. A katolikus nő házasságuk kezdetétől adventista módon élt férjével. Pénteken este már Füredre mentek Kisdörgicséről, Ilyéséknél szálltak meg rendszerint. A számukra kedves közösségben szombat estig maradtak. Szücsné 1947-ben keresztelkedett meg Csopakon. A házaspár mezőgazdasági munkát vállalt Dörgicsén, arattak, szőlőt műveltek, mikor milyen mun-