Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

I. Balatonfüred környékének természeti képe

Csak szórványosan fordul elő a hasas vízicsiga (Bithynia leachi), melynek vékony héjú háza kúpos-gömbölyded, színe szarusárga, sárgás vagy olajzöldes. Az ülőszemű tüdős csigákhoz (Basommatophora), melyeknek szeme az egy pár, vissza nem húzható tapogató tövében ül, tartozik a pocsolyacsiga (Lymnaea peregra). A vékony héjú, rendkívül változékony faj házának szájadéka igen nagy. Az éles csiga (Planorbis planorbis) időnként kiemelkedve a vízből szív levegőt köpenyüregébe. Korong alakú, tompa fényű sárgás-szarubarna házának kanyarulatai alul laposak, felül domborúak, egyik leggyakoribb vízicsigánk. Csak elszórtan fordul elő a palearktikus elterjedésű vaskos tányércsiga (Bathyomphalus contortus). Meglehetősen kis átmérőjű (5-6 mm), vastag korong alakú házának csavarulatai rendkívül szorosan simulnak egymáshoz. A szárazföldi csigák túlnyomó többsége nedvességkedvelő, nagy meleg és szárazság idején visszahúzódik házába, s lezárja annak szájadékát, életfolyamatai lelassulnak. Általában a nyelesszemű tüdős csigákhoz (Stylommatophora) tartoznak két pár tapogatójuk közül a hosszabbik pár csúcsán található a szemük. A holarktikus elterjedésű ragyogó csiga (Cochlicopa lubrica) lelőhelye a Koloska-völgy és a Lóczy-barlang. Megnyúlt tojásdad alakú háza áttetsző, csillogó szaruszínű vagy vörösbarna. Nedves környezetet igényel, zöld és elsárgult növényi részekkel, penészgombákkal táplálkozik. A hétfogú balogcsiga (Vertigo pusilla) a Koloska-völgyből került elő. A hegy- és dombvidéken szórványosan előforduló faj nem túlságosan nedves réteken, erdőszéleken él, fű között, lehullott lomb, kövek alatt, mohában. Szintén a Koloska-völgyből van adata a napsütötte, száraz, füves köves területeket kedvelő hengeres csigának (Tnincatellina cylindrica). Sárgás vagy szarubarna színű háza nagyon apró (általában 2-2,5 mm magas), henger formájú, csúcsa tompa. A moha alatt, bomló növényi maradványok között élő faj rejtőzködő életmódja miatt csak ritkán kerül az ember szeme elé. Nemének egyetlen fajaként él nemcsak hazánkban, hanem Közép-Európában is a tüskés csiga (Acanthinula aculeata), amely a Koloska-völgyből került elő. Alig 2-2,5 mm magas háza gömbölyded, héja vékony, sötétbarna színű, és jellegzetes tüskeszerű, háromszög alakú nyúlványok díszítik (4. ábra). A Lóczy-barlangból került elő a nedvességkedvelő kis orsócsiga (Clausula pumila). Háza elég vastag orsó alakú, szarubarna, melyen egymástól távol álló bordák állnak. A közép-európai és mediterrán elterjedésű Cecilioides acicula háza karcsú, toronyszerű, sima és fényes. Mélyen a földbe fúródva él, csak nagyon ritkán találkozhatunk vele. A Koloska-völgyből van adata. A paránycsiga (Punctum pygmaeum) majdnem lapos, nyitott köldökű háza nevéhez méltóan rendkívül apró, mindössze 1 mm magas és 1-2 mm széles. A faj nedves, árnyékos helyeken, erdőkben, lehullott lomb és fadarabok alatt, fű között fordul elő. Csak szórványos dunántúli adatai vannak az átlátszó csigának (Oxychilus glaber), melyet szintén a Koloska-völgyből jeleztek. Háza 10-15 mm magas, kúpos forma, sárgás vagy barnásvörös színű, alul pedig világos kékesfehér. Kevés hazai adata ismert a holarktikus elterjedésű kúpos kristálycsigának (Euconulus fulvus), mely erdőkben kövek, avar, korhadt fa alatt él. Háza kúpos vagy gömbölydeden kúpos, szaruszínű. Határozottan melegkedvelő és szárazságtűrő a sokfogú magcsiga (Granaria frumentum). Sárgás vagy barnás színű háza selyemfényű. Szájadékának belső pereme megduzzadt, 8-9 fogszerű képződmény látható rajta.