Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

I. Balatonfüred környékének természeti képe

A bordás csiga (Vallonia costata) háza lapítottan gömbölyded, kanyarulatai erősen bordázottak. Moha, fű között, kövek, fadarabok alatt tartózkodik. Inkább a nedves környezetet kedvelő, hegy- és dombvidékeinken szórványosan előforduló holarktikus faj az üveges csiga (Vitrina pelhicida), szintén a Koloskavölgyből került elő. Háza gömbölyded, héja szinte hártyaszerűen vékony, sárgás vagy zöldes színű. A csillogó csiga (Oxychilus draparnaudi) háza lapos, 13-15 mm széles, fényes átlátszó héja sárgás vagy vörösbarna színű, vékony. Ragadozó faj, amely leginkább más, akár nálánál jóval nagyobb testű csigákat fogyaszt. Nedves helyeken avarban, kövek alatt szórványosan kerül elő. A májmétely köztigazdája a kórócsiga (Helicella obvia), melynek arácsi, Koloskavölgyi, Tamás-hegyi és a Lóczy-barlangból származó adatai is vannak. Lapos, korongszerű háza egyszínű fehér, szürkés vagy drappos, de díszíthetik barnás csíkok is. A tipikusan meleg- és szárazságkedvelő faj napos, füves helyeken gyakran nagyobb tömegben jelentkezik, olykor a pillangósvirágúakon kártétele is lehet. A bokorcsiga (Euoinphalia strigeUa) szarubarna, gömbölydeden kúpos házát fiatalon szőrök borítják. Melegebb, alacsonyabb fekvésű, bokros, ligetes területek lakója, rejtett életmódja miatt csak kevéssé ismerjük. Gyakran találkozhatunk a környéken legnagyobb termetű csigánk, az éti csiga (Helix pomatia) szép példányaival. Erős héjú gömbölyded-kűpos háza sárgásbarna vagy szürkés színű, magassága és szélessége akár 5 cm-nél is nagyobb lehet. A délkelet- és közép-európai elterjedésű faj védett, eszmei értéke 2000 Ft. Szintén a puhatestűekhez tartozó KAGYLÓK (BIVALVIA) általában kétoldalian részarányos és lapított testét jobb és bal oldali teknő fedi. Táplálékuk többnyire a vízből kiszűrt szerves törmelék, baktériumok, egysejtűek. A festőkagyló (Unió pictorwn) hosszúkás, nyelv alakú teknője sárgás olajzöld, olajbarna színű. A festők régebben edényként használták a festékek kikeverésénél, innen kapta nevét. A teknő belső gyöngyházrétegét pedig a műanyaggombok megjelenéséig a gombkészítők dolgozták fel. A tavikagyló (Anodonta cygnea) hatalmas (120-200 mm hosszú és 80-123 mm széles) tojásdad alakú teknője barnászöld, sárgászöld, de sárga is lehet. Az iszapos fenekű állóvizek jellegzetes lakója. A vándorkagyló (Dreissena poíynwrpha) (5. ábra) teknője jellegzetesen tört háromszög alakú. Színe sárgásszürke, zöldessárga, sötétbarna hullámos csíkokkal díszített. Mirigyei (byssus) finom fonalat termelnek, segítségükkel víz alatti szilárd tárgyakra erősíti testét, sokszor szinte fürtökben, tömegesen tapadva rájuk. Hazája a Kaszpi- és a Fekete-tenger, a harmincas évek elején vándorolt fel vízi utakon a Balatonba.

14 Az állatvilág fajokban leggazdagabb, legnépesebb törzse az ÍZELTLÁBÚAKÉ (ARTHROPODA), az eddig leírt fajok száma több mint egymillió a világon. Az ide tartozó állatok testfelépítése, élettani folyamatai, életmódja, ökológiai mutatói rendkívül változatosak. Balatonfüred környékén is a legnépesebb, bár nem egyenletesen kikutatott csoport. Nézzünk most néhányat soraikból. Mivel az ÁSZKARÁKOK (ISOPODA) többsége elhalt növényi maradványokkal táplálkozik, fontos résztvevői a dekompozíciós (lebontó) folyamatoknak. Képviselőjük a területen többek között a Porcelíium coUicoíiun és a Protracheoniscus amoenus. A SZÁZLÁBÚAK (CHILOPODA) a talaj repedéseiben, kövek alatt, avarban élő ragadozók. Zsákmányukat méregmirigyet tartalmazó állkapcsi lábukkal ejtik el, rendszerint éjszaka vadásznak. A Péter-hegyen végzett kutatások során előkerült többek kö-