Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

IX. Rendszerváltások kora

A kétfordulós helyhatósági választásokat 1990. szeptember 30-án és október 14én tartották. Balatonfüreden 10 egyéni választókerületből és 9 listás helyen lehetett a képviselő-testületbe bejutni. Egyéni körzetből lettek képviselők: dr. Strommer Mátyás, dr. Ján László, dr. Tihanyi László, ifj. Pethő Jenőné, Dömötör Károly, dr. Dibusz László, Schindele György, Magyaródi József, Somogyi Pál, Schneider Ferenc. A listás helyekről Csizmazia Szilveszter, Nyitrai Endre (1991. január 23-tól helyette dr. Hegedűs Zoltán), Fekete Gyula, Róka Gábor, Simon Károly, Zichyné Belinszky Katalin, dr. Kiszely Pál és Nagy Jenő került a képviselő-testületbe. Az űj képviselő-testület Schindele Györgyöt javasolta a megyei közgyűlésbe küldöttnek, aki azonban a körzeti választáson nem kapott elegendő szavazatot.

10 A megválasztott képviselő-testület alakuló ülését 1990. október 18-án a korelnök, Somogyi Pál nyitotta meg, ő vezette le az egyetlen napirendi pontot, a polgármester-választást. Az első lépésben a képviselők megszavazták, hogy Balatonfüreden főállású polgármester lássa el feladatát. A szavazólapokra Simon Károly és Sárközi Árpád neve került fel. A választás eredményeként Balatonfüred polgármestere 12 szavazattal Simon Károly lett. Sárközi Árpádra 7 szavazat esett.

11 Simon Károly 1932-ben született Balatonarácson. Elemi iskoláit szülőfalujában, a református gimnáziumot Budapesten végezte. A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett gépészmérnöki oklevelet 1956-ban. 1958 áprilisától a Balatonfüredi Hajógyár dolgozója, előbb gyártmányszerkesztő, majd főtechnológus, főkonstruktőr, főmérnök. Egy görögországi megbízatás után termelési főmérnök, majd értékesítési osztályvezető lett. Két gyermek édesapja, eredményes vitorlásversenyző. Új irányítási és szervezeti keretek A szabadon választott képviselő-testület egy 13 800 lakosű város irányítását kapta feladatul. A rendszerváltáskor a településen 4600 lakás és 1687 üdülő állt. 965 munkahelyen 7100 dolgozót foglalkoztattak. A városban 397 kisiparos és 372 kiskereskedő működött, 50 kft.-t jegyeztek be. Az adózó állampolgárok száma 4381, nyilvántartásba vett munkanélküli mindössze 79 fő. Az önkormányzatnak 40 bölcsődés, 552 óvodás, 1763 általános iskolás, 193 szakmunkástanuló, 672 középiskolás és 234 zeneiskolás gyermek és fiatal szakszerű nevelését és oktatását kellett biztosítania. Az egészségügyi szervezetben a rendelőintézeten kívül 5 általános orvosi és 3 gyermekorvosi körzet működött.

12 A leköszönő tanácstestület konszolidált viszonyokat, itt-ott hiányokkal terhelt, de az országos átlagnál nem gyengébb intézményrendszert és kiegyensűlyozott gazdálkodást hagyott maga után. Az 1980-as évek látványos fejlesztései ellenére (Eötvös-iskola, lakótelepi óvoda és bölcsőde építése, Bem iskola rekonstrukciója, a városi könyvtár és a városi tanács épületeinek városképi értékű felújítása, átépítése, új MSZMP-székház és vásárcsarnok stb.) óriási költségekkel járó beruházások maradtak az új testületre, mint pl. a csatorna- és úthálózat bővítése, a földgáz bevezetése, az üzlethálózat fejlesztése. A városi intézményrendszer fenntartását és a halaszthatatlan beruházások megvalósítását az 1990 óta megválasztott két képviselő-testület a város anyagi helyzetének állandó romlása mellett hajtotta végre. A városnak, illetve az intézményeknek juttatott állami támogatás aránya folyamatosan és egyre nagyobb mértékben csökkent, az 1990-es évek második felére mintegy 30-40 százalék közöttire olvadt. Ebben a helyzetben a képviselő-testületek és a polgármesterek sikeres tevékenységének a feltételévé nagyrészt az vált, hogy milyen mértékben képesek külső forrásokat bevonni a város életébe.