Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

I. Balatonfüred környékének természeti képe

a füredi vizekben. Az előző a kikötők cölöpjein telepedik meg, jellemzőek ujj alakú elágazásai (2. ábra), színe általában zöld, sárga, piszkosszürke, szürkebarna, barna. A köveken, héjakon pedig vékonyabb, vastagabb bevonatot képez. A utóbbi sima felületű, többnyire 2-4 cm átmérőjű lapos telepeket alkot, de előfordultak akár 10-24 cm átmérőjű bevonatok is. Színük fehér, szürkésbarna, piszkossárga, ritkán zöld, többnyire köveken, kagylóhéjakon, nádszálakon találhatók. Igazi különlegességnek bizonyult a Spongilla Carteri*, melyet Margó Tivadar talált meg Balatonfüreden. Európában kizárólag itt tenyészett nagyobb mennyiségben. 2-2,5 cm hosszú, 0,8-1 cm széles, piszkosfehér, barnás színű ujj alakú nyúlványai, esetenként telepei csak mintegy félméteres vízmélységben éltek: „A nagy Balaton szivacsfaunájára különösen érdekes a Spongilla (Eunapius) Carteri Bwk. előfordulása, a mely faj, mint ismeretes, Bombay és Calcutta vidékén kívül Jáva, Madura szigeteken tenyészik és Európában csakis a Balatonban található. Itt is azonban termőhelye igen szűk körre van szorítva, a mennyiben Balatonfüreden kívül máshol nem találtam." A HYDRÁK* (HYDRIDAE*) közül a Hydra fuscát* Füred és Almádi között észlelte.

8 Daday Jenő vizsgálta a tóban élő FONALFÉRGEKET (NEMATODA). Több közönséges faj, mint például a Chromadora bioculata* és a Ch. bidbosa* mellett megtalálta a Symplocosioma lacustrist* is, mely addig nemének első és egyetlen édesvízi képviselője volt.

9 Szintén Daday Jenő foglalkozott a KEREKESFÉRGEKKEL (ROTATORIA), melyek a fejükön lévő kerék alakú képződmény segítségével mozognak, táplálkoznak, s elnevezésüket is e szervnek köszönhetik. Füredi lelőhellyel az alábbi fajokat említette: Anuraea aculeata*, A. cochlearis*, Notholca longispina*.

10 Vángel Jenőnek köszönhetjük a MOHAÁLLATOK* (BRYOZOA*) első balatoni adatait. A nyugodt, hullámveréstől mentes alacsony vizeket kedvelő fajok telepei elágazó fákra, mohokra hasonlítanak. A füredi öbölből említi az ágasbogas mohaállatot (Fredericella sultana) (3. ábra) és a kéreg-mohaállatot (Plumatella repens), mely annak idején Magyarország faunájára nézve új fajként került elő a tóból. A Plumatella repens L. var. fungosa és a P. repens L. var. emarginata szintén ritkának bizonyult.

11 Ugyancsak Vángel Jenő foglalkozott a GYŰRÚSFÉRGEKKEL (ANNELIDES*). A PIÓCÁK (HIRUDINEA) közül többek között a következő fajokat említi: közönséges halpióca (Piscicola piscium*), Clepsine marginata*, vagy a ritkább Clepsine tessulata*, melyet feltűnően lágy test, élénk mozgás jellemez.

12 Daday Jenő munkásságának köszönhetően a tó gazdag RÁKFAUNÁJÁBÓL (CRUSTACEA) többek között az alábbi ritkább fajok váltak ismertté füredi lelőhellyel: Cyclops fimbriatus, Pleuroxus trigonelhis, Alona testudinaria, Acroperus leucocephalus, Camptocercus rectirostris vagy a tapadó vízibolha (Sida crystallina)

13 A fajok számát tekintve - mely ma mintegy 130 ezerre tehető - a PUHATESTŰEK (MOLLUSCA) törzse áll a második helyen az állatvilágban. Az ide tartozó CSIGÁK (GASTROPODA) és KAGYLÓK (BIVALVIA) testét néhány kivételtől eltekintve mésztartalmú ház vagy héj borítja, s testüket nem szilárdítja belső váz. Nézzük először a csigákat, melyek vízi és szárazföldi élőhelyeken egyaránt előfordulnak, rendkívül változatos életmódú állatok, s környezeti igényeiket tekintve alapvetően fontos számukra a nedvesség és a hőmérséklet. Az ősi típusú fajok háza egyszerű felépítésű, sapkaszerű, a fejlettebbeké spirálisan felcsavarodott. A környék gazdag csigafaunájából vegyünk most szemügyre néhányat. Kezdjük a vízben élőkkel, lelőhelyük általában a füredi strand volt. A kavicscsiga (Lithoglyphus naticoides) vastag héjú, gömbölyded-kúpos háza valóban hasonlít egy kis kődarabra. Mivel szerves iszappal táplálkozik, fontos szerepe van a vizek biológiai öntisztulásában.