Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

I. Balatonfüred környékének természeti képe

terrán, atlanto-mediterrán, pontomediterrán, pontokaszpi stb.), egyik legnevezetesebb a cirpelő gyászbogár (Enoplopus velikensis). Jó néhány faj északi, északnyugati elterjedésének határvonala húzódik itt, így pl. a sziklai fehérlepkéé (Vieris ergane).

6 Gerinctelen állatok S most nézzük Balatonfüred és környékének gerinctelen faunáját az egyes rendszertani csoportok alapján. Munkánk - melyhez szakirodalmi, valamint saját gyűjtési adataink, a Bakonyi Természettudományi Múzeum gyűjteményei szolgáltak alapul - természetesen nem tekinthető teljesnek és véglegesnek. Egyrészt válogatnunk kellett az ez idáig feldolgozott anyag és a közölt adatok sokrétűsége, mennyisége miatt, másrészt a további kutatások során még számos ritkaság és érték kerülhet elő. Francé Dezső tanulmányozta a VÉGLÉNYEKET* (PROTOZOA). Balatonfüredi planktonból írta le a Trachelomonas volvocina* nevű ostoros véglényt, s az itteni part jeges vizéből került elő a Chilotnonas Paramecium* vagy a Chlamydomonas monadina* csakúgy, mint a CSILLÓSOKHOZ (CILIATA) tartozó Kemna Pohjporum*.

7 Vángel Jenő foglalkozott a SZIVACSOKKAL (SPONGILLIDAE*). Leírása szerint mind a tavi szivacs (Spongilla lacustris), mind a törékeny szivacs (SpongiUa fragilis) közönséges