Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

I. Balatonfüred környékének természeti képe

is található, így például a paránycsiga (Punctum pygmaeum), a karcsú csiga (Limnaea palustris*) vagy a hasas vízicsiga (Bithynia Leachi*)^ 1927 óta működik Tihanyban a hidrobiológiái vizsgálatok központjaként a Biológiai Kutatóintézet, melynek kiadványaiban sok jeles eredmény látott napvilágot. így például Balogh János (1933) a Balaton környékének pókfaunájával foglalkozó munkájában számos fajt említ füredi lelőhellyel: Theridion lineatum, Gongylidium rufipes, Linyphia triangularis, Heriaeus Savigny, Pardosa proxima stb.

5 Entz Géza és Sebestyén Olga 1942-ben jelentette meg A Balaton élete c. kötetét, melyben összegezték a Balatoni Bizottság munkájának lezárása utáni eredményeket. 1962 óta a Bakony-kutatás nevű program keretében élénk feltáró munka folyik a Balaton-felvidéken is. Napjainkban a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum irányítja a kutatásokat, melyeknek köszönhetően számos értékes eredmény született. A Bakony, s ezen belül a Balaton-felvidék kétszárnyú faunájának feltárását Tóth Sándor neve fémjelzi. Ugyancsak ő foglalkozott a szitakötők kutatásával is. Jelentős munkát végzett a bogárfauna megismertetése terén az azóta elhunyt Tóth László, s jelenleg is tevékenyen dolgozik többek között Podlussány Attila, Rozner István. S hogy a legújabb vizsgálatok során milyen értékes fajok kerültek elő, álljon itt néhány példa. A Bakonyból ez idáig csak egy példánya volt ismert a Macroplax fasciata nevű ritka, mediterrán elterjedésű poloskának. Az 1996-os kutatások során viszont szép számmal került elő a füredi Nagy-mezőről. Új faj a Bakony faunájára nézve a futóbogarakhoz tartozó Microlestes corticalis vagy a cickányormányosokat képviselő Apion afer, melynek a Koloska-völgyből van adata. A Catopria mytilella nevű rendkívül ritka molylepke hazánkban csak a Koloska-völgyből és a Mecsek déli lejtőiről ismert. A Tamás-hegy értékei közé tartozik a magyar boglárka (lolana iolas). A ritka, mediterrán lepkefaj védett, eszmei értéke 10 000 Ft. Szintén innen került elő a kevéssé ismert Trochosa robusta nevű farkaspók. Állatföldrajzi elhelyezkedés Egy adott terület állatvilágára meghatározóan hatnak az ott uralkodó földrajzi, geológiai és éghajlati körülmények, valamint a növénytakaró. Ezen tényezők ismertetése már megtörtént az előző fejezetekben. Témánkat tekintve először is vizsgáljuk meg, hogy Balatonfüred és környéke mely bakonyi kistájhoz tartozik állatföldrajzi szempontból. A Bakony (Bakonyicum) mint állatföldrajzi táj, a közép-dunai faunaterülethez tartozó Magyar-középhegység (Matricum) faunakörzetének dunántúli-középhegységi (Pilisicum) faunajárásába tartozik, s további résztájakra bontható. Többen is megkísérelték a Bakonyt kistájakra osztani. Elsőként Papp Jenő (1968), aki az egyes rendszertani csoportokból kiemelt 73 ún. színező állatfaj megléte alapján öt kistájat jelölt ki: Balaton-felvidék, Keszthelyi-hegység, Déli-Bakony, Északi-Bakony, Keleti-Bakony (1. ábra). Benedek Pál (1979) a Bakony kaparódarázs faunájának vizsgálata alapján egy újabb önálló résztáj, az ún. Balatoni-Riviéra elkülönítését javasolta a Balatonfűzfőtől Kiliántelepig tartó partszakaszon. Medvegy Mihály (1987) a hegység cincérfaunájának összetételét elemezve egy egészen új beosztást vázolt fel, Északi-, Délnyugati- és Délkeleti-Bakonyra bontva azt. A továbbiakban Papp Jenő munkáját alapul véve nézzük tehát a Balaton-felvidéket, mint a Bakonyban folyó gerinctelen kutatások által talán legjobban, de nem egyenletesen vizsgált résztájat. Faunáját főleg a változatos elterjedésű, melegkedvelő és szárazságtűrő fajok jellemzik. A jelen lévő színezőfajok adják a Balaton-felvidék sajátos jellegét, segítségükkel lehet állatföldrajzi szempontból elkülöníteni a szomszédos területektől. 28 színezőelemet ismerünk a kistájról, melyek közül 20 déli elterjedésű (medi-