Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

IX. Rendszerváltások kora

19. Reális alapokra helyezett tervgazdaságot! 20. A műszaki vezetést kössék szakképzettséghez. Elítélünk minden fasiszta, sztálinista provokációt. Munkás-paraszt fiatalok! Álljatok mellénk! Jelszavunk: SZOCIALIZMUST magyar módra! Veszprémi Vegyipari Egyetem MEFESZ szervezete"

1 Balatonfüreden is a gimnázium tanulói tűzték ki elsőként a nemzeti színű szalagot, ami a forradalomhoz való csatlakozásukat jelentette. A község lakói büszkék voltak rájuk. Ugyanezekben a napokban az úttörőszövetség funkcionáriusai a forradalom ellen fogtak fegyvert. Pl. Lengyel Károly megyei úttörővezető - aki november 4-e után a rendőrségre került mint karhatalmista - kihívóan géppisztollyal járt az utcán. Lippay Ilona függetlenített űttörővezető is a forradalom ellen foglalt állást, bírósági tanúvallomása szerint a forradalmi tanács elnöke október 28-án közölte vele, hogy ne mutatkozzon a tantestület előtt, mert az oroszok beavatkozását helyeselte és nem tett hitet a hazafisága mellett.

2 Október 25-én este volt Veszprémben az a „nagy tüntetés", amelyen 8-10 ezer ember vett részt, köztük a városba bejáró sok balatonfüredi is, akik a tüntetésről hazavitték forradalmi lelkesedésüket. A balatonfüredi tüntetést - a veszprémi esti tüntetés hatására - a Hajógyárban szervezték meg október 26-án délelőtt. A fő szervezők dr. Kriskó László vállalati ügyész és Tóth Imre művezető, Márkus Gábor és Balogh Sándor hajógyári dolgozók voltak.

3 A november 4-e után megalakult karhatalom jegyzőkönyve szerint is: „A hajógyárból indultak ki a provokátorok és uszítottak a környező községekben, ők alakították meg a forradalmi tanácsokat."

4 A tüntetés híre gyorsan elterjedt, és szinte az egész községből megindultak az emberek, hogy ők is részt vegyenek a felvonulásban. A felvonulók Bóna József borbélyt bízták meg azzal, hogy szóljon a diákoknak, de amikor ezt meg akarta tenni, akkor már a diákok is a tüntetésen voltak.

5 A felvonulókhoz csatlakoztak a környező községek földművelői is, akik aznap a borbeszolgáltatási kötelezettségüket teljesítették, frissen préselt mustjukat vitték be az átvevőhelyre, a Borforgalmi Vállalathoz. A füredi felvonulás és tüntetés híre elterjedt a környező községekben és mintául szolgált az ott történtekhez. A tüntetésbe bekapcsolódtak a Mezőgazdasági Szakiskola és Tangazdaság alföldi dolgozói is, akik hazautazva, elvitték lakóhelyükre a balatonfüredi események hírét.

6 A hajógyári tüntetők először a Hősök terére vonultak, ahol dr. Kriskó László, a Hajógyár ügyésze elszavalta az 1848-as és az 1956-os magyar forradalmakat lelkesítő Petőfi-verset, a Talpra magyart, amely 1956-ban az egész ország területén mindenütt elhangzott. A fürediek a versmondóval együtt mondták: „Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!", majd a résztvevők elénekelték az évekig elhallgatott nemzeti imádságot, a Himnuszt. Az ünnepi beszédet Balogh Sándor tartotta, ezután felolvasta a Veszprémi Egyetem 20 pontos követelését, amellyel a résztvevők egyetértettek. Egy Herczeg nevű balatonfüredi mérnök elszavalta saját lelkesítő költeményét. Az ünnepély után a résztvevők fegyelmezetten elvonultak. Balatonfüreden is győzött a forradalom, láthatólag szétesett a megszállókat kiszolgáló hatalom.

7 A felvonulás résztvevői ledöntötték a szovjet megszállás jelképének tekintett szovjet emlékművet. November 4-e után Dohovics Károly és Voronya István neve jutott a karhatalom tudomására. A felelősségre vonás nem maradt el, őket kötelezték a létesítmény helyreállítására.

8