Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

IX. Rendszerváltások kora

A katonaság által Balatonfüreden ellátott fegyveres őrszolgálatot október 27-én vonták vissza. A pártbizottság épületét külön fegyveres őrség védte, közöttük volt Ulrich Lajos honvéd százados, politikai tiszt is, akitől a nemzetőrség vette el a fegyverét.

9 A megszállók kiszolgálói nem nyugodtak bele a hatalmuk elvesztésébe. 1956. október 24-én a veszprémi repülőtérre, majd onnan Budapestre érkezett Szuszlov és Mikojan, az SZKP Központi Bizottságának tagjai, akik a MDP Központi Vezetőségével tárgyalva, a magyar forradalom leverésére egy katonai és egy politikai megoldást ajánlottak. Utóbbi azt tartalmazta, hogy a kommunisták épüljenek be a forradalmi szervezetekbe, sőt vegyék át azokban a vezetést is, és azok befolyását csökkentsék. Október 26-án Sebestyén Ferenc, az MDP megyei első titkára utasította a járási és a fontosabb községi pártszerveket a forradalmi tanácsok megalakítására. Azt is előírta, hogy lehetőleg kik legyenek jelen a választásokon és azok lehetőleg hogyan folyjanak le. Erről Balatonfüred esetében Klepeisz János községi párttitkár a következő tanúvallomást tette a bíróságon: „Párttitkár voltam. Felsőbb szervek utasítására mi akartuk megszervezni a forradalmi gyűlést. Kb. 70-en közülünk voltak jelen. Többen kiabálták, hogy már megint a kommunisták akarják kézbe venni az ügyet. Erre összecsődítettek vagy 700 embert." Ezt a vallomást Klepeisz János a következő évi bírósági tárgyaláson tette, mint aki fájlalta, hogy tervét nem sikerült megvalósítani a balatonfüredi polgárok ébersége miatt.

11 A forradalom győzelmét az jelentette, hogy a „reform-kommunistákat" - akik csak szólamokat változtattak, de lelket nem - vidéken, így Balatonfüreden, ahol ismerték egymást az emberek, leleplezték és a forradalom mellett elkötelezett személyek vették át a vezetést, ami főleg azáltal vált lehetségessé, hogy a forradalmi tanácsválasztó gyűlésre a balatonfüredi polgárok elmentek. Ugyanennek az október 27-i forradalmi tanácsi választógyűlésnek az előkészítéséről Nagy Károly tanár, később a forradalmi tanács elnöke a következőket mondotta: „1956. október 27-én én az iskolaigazgató-helyettes Iványi Mihály hívására mentem be a gyűlésre. A gyűlésen Iványi közölte velünk, hogy a községi pártszervezettől jött egy megbízás, amelyben a párt kéri a tantestületet, hogy délután 4 órára küldjön 3 személyt a Kultúrházba a forradalmi tanács alakuló gyűlésére. Ezen a gyűlésen engem, Küronya Jenőt és Iványi Mihályt választották a pedagógusok a forradalmi tanács ülésére küldöttként."

12 Ezzel kapcsolatban Klepeisz a bíróság előtt később azt mondta: „Mi a gyűlésre szám szerint hívtunk embereket, nem név szerint."

13 A délután 4 órakor kezdődő gyűlést Tóta Imre hajógyári munkás vezette le. A már említett Klepeisz János párttitkár a gyűlésről a következőket mondta még el a bírósági tárgyaláson: „70 embert hívtam össze, minden szervtől néhányat, de hamarosan 600 ember is egybegyűlt, főleg a hajógyáriak voltak ott. A gyűlés irányítását Tóta és Márkus vette át. A kommunistákat igyekeztek leváltani."

14 Ez annak volt köszönhető, hogy a Hajógyárban előzőleg már megválasztották a gyár forradalmi munkástanácsát és így egységesen tudtak fellépni a községi kommunista párttagok mesterkedése ellen. A forradalmi tanács tagjainak a megválasztása előtt a Veszprémi Vegyipari Egyetem egyik hallgatója mondott egy beszédet, amelyben ismertette a küldöttválasztás menetét. Ekkor felszólalt a párt utasításának megfelelően Klepeisz János községi párttitkár, aki azt mondta, hogy „őt 12 éven keresztül félrevezették, s most ő be akarja bizonyítani a forradalmi tanácsnak, hogy hűen akarja szolgálni". A következő évben a bírósági tárgyaláson Klepeisz János a következőket mondta e felszólalásával kapcsolatban: „Az akkori hozzászólásommal nem értek egyet. Igen, mondtam azt is, hogy félrevezettek bennünket. Felsőbb pártutasításra mondtam azt." Vétek József párttag szerint