Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

IX. Rendszerváltások kora

Az 1945. évi nemzetgyűlési választásokhoz képest az 1947. évi országgyűlési választások balatonfüredi végeredménye összességében nem tükrözte a radikális politikai változások igényét. A Független Magyar Demokrata Párt (Balogh-párt) és a Demokrata Néppárt (Barankovics-párt) viszonylagos sikere azzal magyarázható, hogy az egyre inkább felmorzsolódó kisgazdák konzervatív szavazóbázisát sikeresen szólították meg. A Balogh-párt az „Isten, haza, család" jelszóval az 1945. évi kisgazdapárt egyedüli, hiteles örököseként kívánta magát feltüntetni, míg a Barankovics-párt „Istennel a hazáért és szabadságért!", „Lendülj kereszt magasba - kereszttel a hatosba!" és más jelszavakkal fejezte ki keresztény világnézetét - sikerrel. E két párt választási eredménye - az országos átlaghoz viszonyítva még inkább leszereplő kisgazdák gyenge teljesítményével együtt - megközelítőleg kiadta, sőt néhány százalékkal meghaladta a kisgazdák 1945. évi szavazati arányát. Az 1947. évi választások alapján Balatonfüreden baloldali fordulatról egyáltalán nem lehet beszélni, hiszen a három baloldali párt - MKP, SZDP, NPP - együttes eredménye elmaradt az 1945. évi választásokon elérttől. A kommunisták előretörtek néhány százalékkal, de 20,4 százalékos teljesítményük csak a harmadik hely megszerzéséhez volt elegendő, ugyanakkor bekövetkezett a szociáldemokraták kis mértékű és a parasztpártiak látványos visszaesése. Országosan a kommunisták megkapták a szavazatok relatív többségét, de Balatonfüreden és Balatonarácson ezt nem érték el.

47 Az 1947 nyarától 1948 nyaráig tartó „fordulat évének" nevezett időszak - a helyi választási eredmények ellenére - Balatonfüreden is elvezetett a kommunista hatalomátvételhez. A helyi politika képviselői eldönthették, hogy azonosulnak-e a diktatúra bevezetésével, asszisztálnak-e hozzá vagy elhatárolódnak tőle. A kisgazdák, parasztpártiak, szociáldemokraták soraiból viszonylag nagy számban léptek ki párttagok, ezzel is jelezve, hogy nem értenek egyet a politikai változásokkal. Egyre erőteljesebbé váltak azok a politikai tényezők, amelyek mielőbbi baloldali áttörést akartak kicsikarni a polgári demokratikus erők egyidejű megsemmisítésével. 1947. november 19-én Balatonfüred nagyközség képviselő-testülete határozatban ítélte el a Pfeiffer-párt (Magyar Függetlenségi Párt) „demokráciaellenes" működését és a belügyminiszternél a párt feloszlatását követelte. Különösen felgyorsultak a folyamatok 1948 tavaszán, majd a két munkáspárt, a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt 1948. június 12-i egyesítése után, amikor a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) szervezeti keretein belül megtörtént a szociáldemokraták beolvasztása a kommunista pártba. A szuverén ember erkölcsi felelősségéről, helytállásáról tett tanúbizonyságot Bodó József, a nemzeti bizottság elnöke, aki kommunista múltja ellenére 1948 augusztusában lemondott tisztségéről, majd a kisgazdapárt soraiban fejezte be politikai pályafutását. A nemzeti bizottság jegyzőkönyvi köszönetet mondott a testületben kifejtett tárgyilagos munkájáért, ami már akadályává vált a kommunisták előretörésének. (A nemzeti bizottság elnökével egy időben Eötvös József alelnök is lemondott tisztségéről.) A nemzeti bizottság 1948. augusztus 13-i ülésén tartott tisztújítást: nyílt szavazással és „egyhangű lelkesedéssel" a nemzeti bizottság elnökévé választották Kőpataki Antalt, alelnöknek pedig Gyenis Gábort szavazták meg. A nemzeti bizottság új elnöke már megválasztása napján szorgalmazta a községi alkalmazottak „demokratikus szempontból" való felülvizsgálását.

48 Az egypártrendszer felé vezető úton jelentős lépés volt a nemzeti bizottságok újjáalakítása, majd az új Függetlenségi Front létrehozása, amely a politikai pártok, társadalmi szervezetek, szakszervezetek, szövetkezetek, egységesülő ifjúsági és nőszervezetek kohójává vált.