Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

I. Balatonfüred környékének természeti képe

ja a kőrisek levelére emlékeztet, innen ered más magyar neve is: kőrisfű vagy kőrislevelű fű. A levélkék erős lemezűek, hosszúkás tojásdadok, szélük csipkés-fogas, fonákuk pely­hes, áttetszően pontozott. Virágzata nagyvirágú, ágtetőző fürt. Sziromlevelei rózsaszíne­sek, sötétlila erezettel díszítettek. A latin névben szereplő, Linné által adott faji jelző (albus = fehér) eredetére több magyarázat van: az első szerint a fehér virágú, nem gyakori szín­változat a Linné által leírt típus, a második szerint a jelző a száraz herbáriumi példányok sziromleveleinek kifakulására utal, a harmadik szerint a drogként használt megtisztított gyökeret tartják a szín névadójának. A magyar név (nagyezerjófű) utal arra, hogy a nö­vényt gyógynövényként használták, a „nagy" jelző pedig megkülönbözteti a szintén fon­tos gyógynövényként használt, de egészen más rendszertani csoportba tartozó ezerjófü­vektől (Centauriiun), közte a kisezerjófűtől (Centaurium minus). A virágzat erősen mirigy­szőrös, mely citromillatú illóolajat termel. Az olaj érzékeny bőrű egyéneken barna foltok alakjában jelentkező, lassan gyógyuló májfoltszerű bőrgyuíladást okoz. Valószínűleg ázsiai eredetű növény, elterjedésében az ember is közrejátszott, mivel dísz- és gyógynövényként sokfelé kedvelték. A síkságtól a hegyvidékig egyaránt előforduló közép-eurázsiai faj. Nagy areája folytán nagyon változatos, számos alfajra osztható. Az egész országban megtalálható, az Alföldön azonban ritkább. Nálunk szá­raz tölgyesek, cserjések és száraz gyepek növénye, tipikus erdőssztyeppnövény. Karsztbokorerdőkben, a mészkedvelő tölgyes nyíltabb részein nem ritka. Eszmei érté­ke: 5000 Ft. NAGY PACSIRTAFÚ (Polygala major) Latin nemzetségneve (Polygala = sok tejet adó) arra utal, hogy a nemzetség faja­inak fogyasztása a teheneket nagyobb tejelválasztásra készteti. Évelő növény. Szára 50 cm-ig is megnőhet, tőből elágazó. Levelei ovális lán­dzsásak, szélük ép. Virágai végálló fürtben állnak, az egyes virágok bonyolult felépíté­sű és fejlődésű szervek, leginkább a pillangós virágokhoz hasonlók. Három sziromle­vél-kezdeménye közül az alsóból a porzókkal összenőtt csónakszerű, felül nyitott szi­rom fejlődik. Két oldalsó szirma csökevényes, helyüket két megnagyobbodott, színes csészelevél tölti ki. A virágok liláskék színűek, hosszuk csaknem 2 cm. Domb- és hegyvidéki, délkelet-európai, mediterrán faj. Keletre a Kaukázusig terjed. A Magyar-középhegységben a Cserhát kivételével megtaláljuk, Sopron, Szek­szárd és Győr környékén is előfordul. Száraz gyepekben, tölgyesek nyíltabb helyein szórványosan fordul elő. Eszmei értéke: 2000 Ft. MAGYAR GURGOLYA (Seseli leucospermum) Az ernyősvirágú növények családjába tartozó növény. A sziklák repedéseibe hosszú karógyökerével kapaszkodik meg. Tőlevelei keskeny sallangokra szeldeltek, tő­levélrózsája alapján fiatal korban is jól felismerhető. Terebélyes növésű faj, gallérka-le­veleinek éle nem pillás, ernyős virágzata fehér színű. Domb- és hegyvidéki, pannon elterjedésű endemikus faj, preglaciális marad­vány. A Dunántúli-középhegység dolomitján élő növény nagy területekről hiányozhat is. Balatonfüred környékén nem gyakori, a Koloska-sziklákon azonban ma is megtalál­ható. Eszmei értéke: 5000 Ft. ÁRLEVELŰ LEN (Linum tenuifolium) Már aljától ágas, alacsony termetű, alul sűrűn, felül elszórtan leveles növény. Levelei keskeny lándzsás ár alakúak. Virágai sátorozó fürtben állnak, sugaras szimmet-

Next

/
Thumbnails
Contents