Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

I. Balatonfüred környékének természeti képe

riájúak. Ot csészelevelének széle mirigyes, öt sziromlevele fehérestől - halvány rózsaszínig, romboid alakú. A bibe gömbös, termése tok. Dombvidéki-magashegységi, pontusi-mediterrán-közép-európai faj, nyugatra Belgiumig, kelet felé Iránig terjed. A középhegységben és Dunántúlon elterjedt, az alföldeken többnyire a Duna közeli területeken található. Száraz gyepek és karsztbokorerdők növénye. A Balatonfüred feletti karsztbokorerdőkben szórványosan találjuk. Eszmei értéke: 5000 Ft. PUSZTAI METÉNG (Vinca herbacea) E növényünk felfedezője Winterl Jakab, a pesti egyetem első botanikai professzora volt. Mivel a növény leírása nem felelt meg a fajleírás szabályainak, érvényes leírója és elnevezője Kitaibel Pál lett, aki Waldstein Adám gróffal együtt szerepel e növény hivatalos felfedezőjeként. Lágyszárú növény, megnyúlt hajtásai a földön kúszók, nem legyökerezők. Levelei a száron átellenesen állnak, keskeny szálas lándzsásak, élük érdes-pillás, ősszel lehullok. A virágokat viselő szárak a meddőknél rövidebbek, a virágok magánosan állnak a levelek hónaljában. Csészelevelek száma 5, élük finoman pillás. Az öt sziromlevél alul összenőtt, szabadon álló részei kerék alakot formáznak, ferdén rombosak, sötétkék színűek. Virágzási ideje május és június hónapokra esik. Termése virágonként 2 db tüsző. Magja gyakran nem képes beérni, ezért fokozott kíméletet érdemel. Síksági-dombvidéki, pontusi-pannóniai faj. Keletre Elő-Azsiáig és a Kaukázusig követhetjük nyomon állományait. A Magyar-középhegységben elég gyakori, a Dunántúl déli és a Nagyalföld nyugati részein szórványos, a Tiszántúlnak csak néhány pontján található. Száraz gyepek, homokpuszták, karsztbokorerdők és mészkedvelő tölgyesek növénye. Helyileg a karsztbokorerdők tisztásain találjuk. Eszmei értéke: 2000 Ft. HOMOKI VÉRTÓ (Onosma arenarium) A nemzetség magyar neve abból a megfigyelésből származik, hogy egyes fajok gyökértörzse bíborvörös festékanyagot tartalmaz. A faj felfedezője és leírója ugyancsak Kitaibel Pál volt. A gyökértörzsből rendszerint több szár ered, az egyes szárak azonban csak felső felükben elágazók. Levelei szórt állásúak, megnyúltak, 6-15 mm szélesek. A növény serteszőrös, melyek a levél fonákán is megtalálhatók. A serteszőrök tövén csillagszőrök vannak, ágaik hossza a serteszőr hosszának negyed- vagy ötödrésze. A serteszőrök közötti teret molyhos szőrzet tölti ki, vagy kopasz. Csészéje csaknem tövig szeldelt, a forrt párta halványsárga színű, felső egyharmada a csészéből kiáll. A virágzat bogas forgó. Termése négy résztermésből áll össze. Síksági-dombvidéki, közép-európai-pannóniai-balkáni faj. Az Északi-középhegységben ritka, a Dunántúli-középhegységben gyakoribb, az ország egyéb tájain szórványos előfordulású. Homokon, mészkövön és dolomiton egyaránt előfordul. Homoki rétek, legelők, száraz gyepek, karsztbokorerdők növénye. A város feletti bokorerdők tisztásain találkozhatunk példányaival. Eszmei értéke: 5000 Ft. EZÜSTÖS ÚTIFŰ (Plantago argentea) Az útifüvek többségéhez hasonlóan tőleveles növény. Levelei lándzsásak vagy keskeny lándzsásak, kihegyesedők, alul levélnyélbe keskenyedők, mindkét oldalukon rányomottan ezüstös szőrzetűek. A tőkocsány csúcsán álló tömött füzérvirágzat rövid tojásdad. Az egyes virágok négytagúak, a párta fehér, termése kicsiny, csúcsán nyíló tok.