Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

VIII. A polgárosodás eredményei (Lichtneckert András)

nára emelték. Személyzeti lakást és tűzifajárandóságot kapott. Az óvodát a két világháború közötti években özv. Lohner Ferencné, majd Koppány Erzsébet vezette. A szűk és nedves épület rendbetételével a képviselő-testület 1928-ban foglalkozott.

195 1934-ben az állandó gyermekmenhelyt óvodává fejlesztették.

196 1944-ben Pettkó Zsigmond és neje árvaházat épített 16 gyermek részére. A földszinti részen asztalos, lakatos és egyéb műhelyek voltak, az emeleten a lakórészek, 2 hatalmas háló és egyben nappali a fiúk részére, modern fürdőszoba, tágas előcsarnok. Nemcsak a szorosan vett árvaházat, de egy lakóházat és egy mandulást is az Országos Református Szeretetotthonra hagyományozott.

197 A községi rendőröknek vagy hajdúknak egyenruhájuk volt, esküt tettek és könyvet kaptak. Rangjelzésük 1936-tól 10 év szolgálati időig egy, 10 év szolgálattól két ezüst rozetta.

198 1 926-ban a község kerékpárt vásárolt részükre, mivel a fürdőtelep 2 km-re volt a községtől. Számukat 1928-ban háromra emelték. A község lakást is biztosított nekik, 1927-ben a második rendőrlakás céljára a Bagó-féle ház istállóját átalakították. Az épület a községház szomszédságában volt, első részében már egy nős rendőr lakott.

199 1928-ban öreg koruk miatt Kozma Dániel és József helyett űj rendőröket kellett felvenni. Kozma Dánielt 25 évi szolgálat után 20 P díjazással a piactér tisztogatására alkalmazták. Tamás Gábort és Pált vették fel a helyükre, havi 60 P díjazást kaptak, azonkívül évi 200 P lakbért. 1937 elején a vármegye beszüntette a községi éjjeliőri állásokat. Az első világháború előtt a község mezőőröket fogadott, de ha nem tudott, akkor bevezették a hegymesteri rendszert: 1913-ban 2 hegybírót 50-50 és 8 hegymestert 40-40 korona fizetéssel alkalmazott az elöljáróság.

200 1 920-ban hegybírónak választották Kutassi Imrét és Bakos Kálmánt, akiknek a kötelessége 8 hegymester kijelölése. A hagyomány szerint minden fiatal házas a közéleti szereplését a hegyőrséggel kezdte.

201 Az 1914-1917. évi költségvetésekben a bevétel 5320 és 7915 korona, a kiadás 23 690 és 28 107 korona között alakult. A hiányt az egyenesadó minden nemére (40-47,5 százalék), a földadóra (13-18 százalék) és az egyéb adónemekre (3,7-22 százalék) kivetett pótadóval fedezték.

202 A közmunkaösszeírás szerint a község lakóinak 194 kétfogatú, 10 egyfogatú és 1481 kézinapszámot kellett teljesíteni. 1927-ben a költségvetés bevétele 64 858 P, kiadása 80 610 P, a pótadó 35 százalékos. 1929-ben a költségvetés bevétele 92 687 P, a kiadás 121 946 P, a pótadó 50 százalékos.

203 A vásártér bekerítésére 8000 P, az öntözőkocsi megvételére 28 000 P, testnevelés céljaira 3000 P, a fenéki közfürdőre 4000 P; 5 km út javítására 5000 P volt az előirányzat. Ezenkívül a mértékhitelesítő helyiségre, a cédulaház börtönné alakítására, hídmérlegre, munkásházak kölcsönének kamatára, az óvoda felszerelésére, az orvosi kongresszus megvendégelésére, 10 új közvilágítási lámpa felállítására is kellett költeni. 1930-ban a község költségvetésének bevételi és kiadásai oldala is meghaladta a 100 ezer pengőt. 101 875 P bevétel, 126 492 P kiadás következtében 50 százalékos pótadót kellett kivetni. Az adókon és illetékeken kívül a község bevételeit gyarapította a piaci helypénz, községi kocsma, mészárszék, nád, amelyeket bérbe adtak. A községnek vágóhidat, járványkórházat, adóhivatalt, hordójelző hivatalt, gyermekmenhelyet (óvodát), strandfürdőt, jégvermet kellett fenntartani, azonkívül a telekkönyvi hivatal bérleti díjához, a polgári iskola és az iparostanonciskola fenntartásához is hozzájárulni. A szegényügyre nem sokat költöttek. 1929-ben az előirányzott 1000 P-t elköltötték, még 300 P-t megszavaztak. „A nagy tél folyamán és az ezzel kapcsolatban jelentkező munkahiány eddig nem tapasztalt ínséget okozott a szegény nép családjaiban. A szegény, kiéhe-