Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

VIII. A polgárosodás eredményei (Lichtneckert András)

jegyző, a Balatonon közlekedő gőzhajó kapitánya, majd gazdálkodóként, tudósítóként, szakíróként elkezdett foglalkozni a bortermelés kérdéseivel.

16 1880-ban megjelent Népszerű szőlőművelés és borkezelés című könyvét vincellériskolái tankönyvnek szánta. Művét a Szeretetháznak ajánlotta, amelyben vincellérképzés is folyt.

17 Keöd Józsefet különösen sokat foglalkoztatták a borkereskedelem kérdései, az értékesítés nehézségei. 1880-ban Miklós Gyula borászati kormánybiztos három kérdésére válaszolva megfogalmazta véleményét a borkereskedelem helyzetéről. A borértékesítésről azt írta, hogy „Balatonfüred és vidéke terjedelmes szőlőhegyeinek termését mostanában ideszokott stájer kisborkereskedők, de legnagyobb mennyiségben a budapesti Jálics cég és másodrendű mennyiségben Adler révkomáromi kereskedő stb. vásárolják össze évenkint, leginkább mindjárt szüret után, a zajos erjedés végeztével lepecsételvén a termelő hordóit azonnal, s csak első fejtés után szállítják saját transport hordóikat töltve, és azok tartalmát fizetve". A borkereskedelem legnagyobb baját Keöd abban látta, hogy a borkereskedők a borvásárlást „lelkiismeretlen és haszonleső borszenzálokra" bízzák, akik még a saját megbízóikat is becsapják, a borvidék hitelét tönkreteszik. A cenzárok adósaiktól olcsón összevásárolják a bort, és a füredi hegyen vagy a községben felhalmozzák, majd a megbízóiknak a lehető legmagasabb áron adják át. így silány borok, hitvány lőre kerül a nagyborkereskedőhöz, aki „csak ámul, bámul, hogy ilyen bor is terem B.füred szép fekvésű hegyein!" Keöd szerint a Jálics cég működése csak addig hatott kedvezően Füred bortermelésére, amíg nem létezett a közvetítő kereskedelem.

18 A füredi borügynökök a borhoz nem értettek, de kezükbe vették a borkereskedelemét, ők lettek a Jálics cég ügynökei Füreden és vidékén.

19 Keöd nem kevés elfogultsággal és ellenszenvvel írt a borügynökökről, ugyanakkor szimpátiával viseltetett a stájer borvásárlók iránt, akik magas áron és seprősen vették át a bort, de nem tudták felvásárolni a vidék borfeleslegét: „csak az a baj, hogy ezen jóravaló borvásárlók lassű forgalma, mert tengelyen szállítják áruikat, nem felel meg vidékünk szükségletének" - írta róluk 1884-ben.

20 Éppen emiatt a borügynöki hálózatra szükség volt, s az meghatározó volt a füredi borok kereskedelmében a két világháború közötti években is. A szőlőpestis, a filoxéravész nemcsak a szőlészet-borászat korszerűsítésének folyamatát akasztotta meg, hanem megsemmisítette azt a kultúrát, amelyre alapult Balatonfüreden és vidékén a nép megélhetése. A sólyi gócból kiinduló filoxéravész Balatonfüred és Arács szőlőhegyeit letarolta. A vész nagyon gyorsan terjedt. A minisztériumi jelentések szerint Balatonfüreden 1885-ben 14,1886-ban 150 kat. holdon állapították meg a fertőzést. Balatonfüreden 1885-ben, Arácson 1887-ben elrendelték a filoxérazárlatot. A Balaton-Füred 1887. május 29-én írta: „A phylloxera napról-napra jobban terjed. Az almádi-i partokon már megette a tőkéket, a pusztító rovar befészkelte magát már a csopaki s baíaton-füredi szőllőkbe is és akiknek tavaly még jó termésük volt, az idén alig fognak szüretelhetni."

21 1890. szeptember 12-én a Borászati Lapok helyi tudósítója azzal zárta Füredről küldött beszámolóját, hogy Kenésétől Balatonfüredig teljesen elpusztultak a szőlők, Aszófőtől Akaiiig pedig a végromlás stádiumába jutottak.

22 A pusztítás mérlege: az 1880-as években Balatonfüreden 750 kat. hold szőlő volt, az 1895. évi mezőgazdasági statisztika szerint 55 katasztrális hold a beültetett, 672 kat. hold a kiirtott vagy parlagterület. Arácson az 1885. évi szőlőterület 178 kat. hold, 1895-ben a beültetett terület 9 hold. Nincsenek adatok arról, hogy a két településen bárki is eredményesen tudott volna védekezni a pusztítás ellen. Pedig Balatonfürednek, a vincellérképzés miatt is, központi helye lehetett volna a védekezésben és a szőlőfelújításban. Miklós Gyula or-