Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

VIII. A polgárosodás eredményei (Lichtneckert András)

szőlőhegyen másodosztályú borokat termeltek, kivéve Füredet és Arácsot, amelyek a harmadosztályú borokat termelő helységek közé tartoztak. A vármegyei bizottság által adott minősítés minden valószínűség szerint a borok kellő ismeretében született. A füredi és arácsi borok gyengeségét részben a régi szőlőhegyek egy részének túl meszes talaja okozta. A másik ok a XIX. század első felében a szántóföldeken - földesúri beleegyezés ellenére - viharos gyorsasággal kibontakozott szőlőültetés lehetett, amelynek következtében rendetlen szőlőhegyek keletkeztek. Varga Lajos főszolgabíró, neves szőlész egy harmadik okot is megnevezett 1851-ben megjelent A Balaton melléki bortermelés vázlata című írásában. Állítása szerint a bortermelés mennyiségi követelményei lerontották a minőséget, és a fürediek „szőlőhegye iskolájává vált a vidékben ültetni szokott igen sokat, hanem silány bort termő szőlőfajoknak".

9 A füredi és az arácsi borok értékelésében változást csak több nemzedék munkájával, szorgalmával lehetett elérni. Az első nemzedék a jobbágyrendszer megszűnte után elindította a szőlészet és borászat korszerűsítését. A filoxéravészig terjedő időszakban a tehetősebb birtokosok a szőlőművelésben és a borászatban fontos változtatásokat eszközöltek. Ilyen volt a szőlőültetés előtt a talaj forgatása, a gondosabb talajmunka, a szőlők legalább háromszori kapálása és télre való fedése, a fajtaváltás és a fajták szerinti ültetés, a művelés- és metszésmód tökéletesítése, a borászat korszerű módszereinek az átvétele és bevezetése. Mindezek a lépések a fajborok előállítását szolgálták. A korszerűsítés folyamatának egészen apró részletei éppen a Balatonfüredhez és Arácshoz kötődő gazdasági tudósítók (Varga Lajos, Pap Kovács Gábor, Keöd József) írásaiból ismertek.

10 A korszerűsítésben Balatonfüreden Varga Lajos főszolgabírónak úttörő szerepe volt. Külföldet, Ausztriát és a Rajna vidéket is megjárta, szőlészeti és borászati tapasztalatokat gyűjtött. Elhatározta, hogy szőlőfajta-gyűjteményt létesít, és „példány szőlőt" ültet. Az 1. és 2. pasztába a Rajna vidékről, Würzburgból, Marburgból és Szombathelyről Stallner Ferenc kereskedőtől hozatott fajtákat, köztük fehér rizlinget, a 3. pasztába minden 10 útba más-más Balaton vidéki fajtát, a 4. pasztába Asmanshausenből küldött kék klévnert, az 5. paszta első részébe oportót, portugáliai feketét, klévnert Izabella fajtával vegyesen, a második részébe fehér muskotályt, traminit, a harmadik részébe fehér rizlinget, veres traminit, Fábián-szőlőt, azaz ropogó saszlát ültetett. Az 1862. szeptember 22-i balatonfüredi szőlőfajta-kiállításon, amelyet azért szerveztek, hogy a Balaton-felvidék jórészt ismeretlen szőlőfajtáit meghatározzák, az arácsiak a hagyományosan termesztett fajtáikat mutatták be. Fehér fajták: bajor, apró termő vagy cserszőlő, forgó, kolontár vagy térdes, juhfark, arácsi fehér, kecskecsecs, rizling, sárfehér, zöld szőlő, fehérszőlő, somogyi, fehérvári, jeruzsálemi, szilvaszőlő, saszla. Fekete fajták: szagos, bajor, tökszőlő, porbaheverő, kadarka, vörösvállú, tihanyi fekete stb. Piros fajták: karmazsin, rózsabákor, bajor, szilvaszem, dinka, csúcsos bákor. A hagyományos szőlőtermesztésben a borszőlők királya a szigeti (furmint) volt. Híres füredi fajtaként ismerték a zöldszőlőt. Varga Lajos 72 jeles kül- és belföldi fajtát mutatott be. Elismeréssel írtak róla az 1862. évi szőlőfajta-kiállítás értékelésében is. A legtöbb Balaton melléki termelőt megelőzte azzal a felismeréssel, hogy a hazai szőlészet és borászat megújítását a balkáni eredetű fajták helyett a nyugati eredetű fajtákra kell alapozni. Ezt fajtaváltásnak nevezi a szőlészeti szakirodalom, s ennek Varga Lajos volt az úttörője Balatonfüreden.

11 A borkezelésben is utat tört a korszerű módszerek átvételében, Bronner, Liebing és Trümmer útmutatásait követte, Bronner-féle erjesztőcsövet használt, amit a pincéje mellett eljáró fürediek a hangja után kotyogónak neveztek.