Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
VII. Életmód, hagyományos népi kultúra Füreden (S. Lackovits Emőke)
ból káposztaszelő lett stb. Mindezek bizonyos változást eredményeztek a nemek és korcsoportok munkamegosztásában, pl. egyes gépesített munkák végzése. A termelés hasznából származó jövedelemmel szerzett birtokot azonos értékűnek tartották az öröklöttel. 152 Ugyanakkor elítélően nyilatkoztak a birtokát csak gyarapító, de gazdaságát nem fejlesztő, környezetét nem csinosító vagy az árutermelésből származó jövedelmet bankban őrző gazdákról. Az egyes növénykultúrák (gyümölcs, zöldségféle, fűszernövények) piacra termelése, valamint a bizonyos állatokra specializálódott tartás megnövekedett városi és speciális nyaralói igényekhez alkalmazkodott. 53 Ugyanakkor ez az állattartás nagyobb arányú takarmánytermesztést és rétgazdálkodást vont maga után, amely a szántóföldi művelés alá fogott területek arányainál is megmutatkozott. A politika területén ezek a polgárok szívesen vállaltak közszereplést; a bíró ünnepi szónok, megyei és kormánytisztviselők tárgyaló partnere volt, aki a közösséget megyei és országos szinten megfelelően képviselte, mint pl. Somogyi Imre, Cs. Darab József, Horváth Zsigmond, Tolnay István. Társadalmi területen az egyesületi élet kibontakozásában (Gazdakör, Iparosegylet, Tűzoltóegylet, Dalegylet, Nőszövetség, Oltáregylet) és erőssé válásában nyilvánult meg, amelyek a társas életnek, az ismeretgyarapodásnak, művelődésnek, szórakozásnak, az érdekképviseletnek és a jótékonykodásnak voltak egyszerre a területei. Hiszen ezek az emberek nemcsak maguknak gyűjtöttek, gyarapították, hanem képesek voltak adakozni is közcélokra (kultúrház) és a rászorulóknak (nincstelenek, elesettek). Vallási téren elhidegülés, közömbösség, rendkívül mérsékelt hitélet jellemezte őket. Tekintettel arra, hogy a legtehetősebb gazdák a reformátusok közül kerültek ki (kivéve Cs. Darab Józsefet), s a polgárosodás őket jellemezte elsősorban, így az ő hitéletükre jellemző vonások szembetűnőbbek. Ez az egyház a polgárosuló közösség egyháza volt, döntően a kultűrprotestantizmus talaján állott, erkölcsvallást hirdetett és nem vallási feladatokat is magára vállalt (kulturális szereplések, ismeretterjesztés). 1 " 14 Kulturális téren volt leginkább sokrétű a változás. A szájhagyományon alapuló kultúra radikálisan visszaszorult, legfeljebb a társadalom perifériáján élők őriztek meg belőle többet-kevesebbet. A folklórhagyomány csaknem teljesen eltűnt ebből a közösségből. Átalakult a szokásrend, a tradicionális szórakozási alkalmak megszűntek, helyettük a tánciskola, a műkedvelő-műsoros estek, a zártkörű bálok, a mozi váltak általánossá. Ezek a fiatalok úszni tanultak és fürdeni jártak a Balatonra, ami szüleik korosztálya számára még elképzelhetetlen volt, kerékpároztak, kerékpárt és motorkerékpárt kölcsönöztek a helybéli kölcsönzőtől, sőt egyesek ezt kaptak ajándékba. Ennek a társadalomnak a felső rétege már többszobás házakat épített: 3-5 szoba állt a család rendelkezésére. A leggazdagabbaknak két háló, egv ebédlő, egy nappali és vendégszoba. Ugyanakkor általánossá lettek a nagyméretű lakókonyhák a kevésbé módos rétegnél. A lakóépületek berendezése, bűtorzata, lakásdíszítő elemei alig különböztek a városi polgárokétól, több esetben a legkényesebb ízlést is kielégítették. Ezek a családok már könyvekre költöttek, amit ügynököktől vásároltak. Nagyszámú fényképet őriznek a családokban, hisz nem sajnáltak költeni arra, hogy a családot, családi eseményeket megörökíttessék. A reprezentációt szolgálták az ágybéli ruhák, az asztalneműk, az evőeszközök, valamint a különféle ételek, italok, élvezeti cikkek fogyasztására szolgáló üveg- és porcelán készletek. Táplálkozásukban ugyan megmaradtak bizonyos hagyományos ételek (füstölt húsok, stercek, tészták, kásák), ugyanakkor helyet kaptak a kisnemesi és városi polgári konyhát jellemzőek is (mártások, lekvárok, saláták, főzelékek).
