Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
VII. Életmód, hagyományos népi kultúra Füreden (S. Lackovits Emőke)
Reprezentációs alkalmakra és ünnepi viseletükben a polgári jellemzők váltak uralkodóvá: selyem és szövet használata, rókaprémes kabát, kalap, divatos cipő, selyemharisnya, kosztüm, csipkedísz, míg férfiaknál öltöny, nyakkendő, kalap, félcipő. Ezek az öltözékek láthatók a családi képeken és a közösséget megörökített lakodalmi felvételeken. A fiatalság pedig már divatos frizurát is viselt. Mindezeken érződik a Füreden megforduló nyaralók, fürdővendégek hatása is, bár szoros és kiterjedt kapcsolat a falu és a fürdőtelep között nem volt. Ezekben a háztartásokban mind a konyhák, mind a gazdaságok jól felszereltek voltak, figyelemre méltó mennyiségű eszközzel, eszközkészlettel, tárgyegyüttessel. Bennük korábbi együttesek, később is folyamatosan vásároltak, valamint az életforma-változással kiszorult tárgyak (kenderfeldolgozás eszközei), használaton kívül megőrzött eszközök, valamint a kor követelményeinek megfelelők egyaránt megtalálhatóak voltak." 15 Ahogy megfogalmazták, visszatekintve a vizsgált időszakra: „A régiek a síremlékekre meg a házbeli és háztartási felszerelésekre sokat adtak, nem sajnálták rá a pénzt." Tegyük hozzá, hogy mindezek presztízstárgyak is voltak, a reprezentációt szolgálták. A hagyományos népzene, néptánc, népköltészet kiszorult már ebből a művelődésből. 15 ' 1 Különös becsületre tett szert a tanulás, taníttatás. A füredi gazdafiatalok 90 százaléka polgári iskolát végzett, még a lányok is. Többen tovább is mentek, Pápára, egv személy pedig (Bertók Erzsébet) Budapestre a Református Gimnáziumba. Többen tanultak zenét (zongora), valamint gazdasági ismereteiket bővítették (tanfolyam, gazdasági szakiskola, mezőgazdasági kiállítás, borhét stb.). Ebben a közösségben az írni-olvasni tudás általános volt. Mindezekhez hozzá kell tennünk, hogy a polgárosodásnak is szintjei voltak, nem érintette Füred egész társadalmát, azonban a háttérbe szorultak számára is húzóerőt jelentett, s műveltségközvetítést. A nagygazdaréteg, a 20-50 holdasok polgárosodtak igazán. Mindazok, amelyek Füred polgárosodását jellemezték, elsősorban rájuk vonatkoztak. Az árutermelésből származó jövedelem nagyobbik része, a férfiak által megtermelt (borgazdálkodás) a gazdaság korszerűsítésére, a lakások modernizálására (vízvezeték a házig 1935-től, villany 1930-35 körül), a birtok gyarapítására fordítódott, míg a kisebbik rész, a nők által megtermelt (gyümölcskereskedelem, kertészet) a viselet és lakáskultúra, a háztartások eszközkészlete gyarapítására, a divatnak megfelelő átalakítására használódott. Ugyanakkor könyörtelenül takarékos életet folytattak ezek a családok, s ez erénynek számított. Tőlük némiképp lemaradtak, művelődésükben még hagyományos paraszti elemeket is megőriztek, de a polgárosodás útjára léptek, s bizonyos jellemzőket magukévá tettek a középparasztok (piacra termelés, öltözködés, iskoláztatás, bérmunka alkalmazása). Teljesen polgárosodtak az iparosok, akik szakmájukból élő vállalkozók voltak. A polgárosodásból kirekedtek a nincstelenek, akiknek egy része parasztból ipari munkássá vált (Hajógyár, Fűzfő), másik része pedig mezőgazdasági munkássá és agrárproletárrá. Ok képezték azt a munkaerő-tartalékot, amely a családi üzemekben, gazdaságokban felhasználható volt. E polgárosodásnak mégis megvoltak a korlátai: a hagyományőrző szemlélet oly erős volt, hogy ez alól teljes mértékben nem vonhatták ki magukat, az egyes nemzedékek nem szakíthattak egymással, aminek oka a társdalomnak feudális vonásokat őrző jellegében keresendő. lj7
