Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

VII. Életmód, hagyományos népi kultúra Füreden (S. Lackovits Emőke)

rabonciás, tüzesember stb.) pedig teljesen és végérvényesen kivesztek e térségből. Még a legöregebbek emlékei között is csupán halvány emlékezettöredékek találhatók, amelyek mögül a tartalom végképp eltűnt. Végül is ez azt jelenti, hogy Fürednek már a XX. század első felében sem volt hiedelemvilága, ez hagyományos kultúrájából kiveszett az ezt éltető közeggel együtt. A közösség élete minőségi változáson ment át, amelyben a klasszikusnak nevezhető paraszttársadalom jelenségei többségének már nem jutott hely. 4. A polgárosodás útján Füred falu törzsökös lakosságának népi műveltségi jellemzőit, életmódját, kapcsolatrendszerét áttekintve megfogalmazódik a kérdés: nevezhető-e mindez hagyományosnak? Eltér-e és miben környezetétől? Jankó János vizsgálatai óta eltelt időben (1890-től) történt-e és milyen változás? A családok életkörülményeiben, tárgyi világában hogyan érzékelhetők mindezek? Beszélhetünk-e polgárosodásról, megvoltak-e ennek a feltetelei, és milyen jellemzők utaltak rá? Végbemehetett-e ez a folyamat? Az első kérdésre válaszolva elmondható, hogy mindez már nem nevezhető a tagosítás előtti, klasszikus paraszttársadalmat jellemző hagyományos művelődésnek, csak hagyományos elemeket még őrző műveltségnek, amelyek azonban több-kevesebb eltéréssel voltak jelen a különböző társadalmi szinteken elhelyezkedő csoportok kultúrájában. Mindez a második kérdésre is megadja a választ; Füred eltér a környező településektől, lévén a változások élenjárója és a tradicionális elemeket legkevésbé tartalma/ó műveltségű közösség. Mindezekből következik, hogy itt elindult egy folyamat a század elején, s ez a folyamat a polgárosodás, amely a közösség életének különböző területein jelentkezett. Ez a tény, s ennek következményei jelzik a XIX. század vége óta eltelt időszak változásait. Ez egv folyamat volt és tendenciaszerűen érvényesült az élet nemek' területén. Füred lakosságának polgárosodása a különböző szinteken más-más ütemben, erősségben zajlott vagy nem is történt meg. A folyamat több területen jelentkezett: gazdasági téren, politikai, társadalmi, kulturális területen.

144 Gazdasági téren. A munkavégzés lényegét az önmaguknak végzett, állandó, kitartó, hasznot hajtó munka jelentette, amely maga volt az életcél. Az önellátáson túl piacra termeltek, tehát árufölösleget hoztak létre, amely beruházásra fordítható tőkét is jelentett többek számára. Megjelentek egyes gazdaságokban a gépek: vetőgép, villamosított daráló, ekekapa, borfejtő gép. Többen összefogtak, így a Gazdakör, és közösen cséplőgépet, vetőgépet vásároltak, amelyeket tagjaik használhattak. Tehát megindult a mezőgazdaságban nemcsak az eszközváltás, hanem a gépesítés is. Egyes termelési ágakra úgy specializálódtak, hogy piacra is termeltek: így a szőlőművelésből származó bor, gyümölcs, valamint a kertészkedés eredményeként zöldségfélék eladásából tettek szert bevételre. Az állattartás területén a szarvasmarhatartáson alapuló tejgazdaságból és a baromfitartásból származó tejhaszon, hús, tojás képezte a piaci termékeket. A sertéstartás, a gabonatermesztés es a kapásnövények, valamint a rétgazdálkodás az önellátást szolgálta. Megjelent a családi üzemekben az idegen munkaerő, a bérmunka alkalmazása.

150 Ezek a gazdák, ha óvatosan is, de mertek vállalkozni, s a vállalkozásból származó jövedelmet befektették, birtokaikat gyarapították, gazdaságukat fejlesztették. Utóbbi eredményeként átalakult a munkaeszközök együttese, ugyanakkor rendkívül célszerűen újrahasznosították a használatból kikerült eszközök nagy részét, s az újak mellett mindezeket ismételten használatba vették.

151 Gyakran előfordult, hogy egy mezőgazdasági eszközt a konyhában használtak tovább, pl. kaszá-